Molnár Csongor: Tanger

Molnár Csongor

Tanger

Az 1950-es évek elején a híres, nagypolgári Burroughs család sarja, amelyről az állították, hogy Istennél is gazdagabb, William S. Burroughs, miután meggyűlt a baja az elvetemült patriotizmus őshazájának hatóságaival, Rómát érintve Tangerbe menekült. A beat fenegyereke azon kívül, hogy a marokkói városban megtalálta ideiglenes rejtekhelyét, az országban hozzájuthatott az USA-ban addigra már betiltott kábítószerekhez. Opiátgőzös lakásán, a különböző szerek pszichózisában, önmagán kísérletezve a legkisebb idegszálig leépítette magát, majd mint a főnix tért vissza hamvaiból. Nem állítanám, hogy csakis a szerek, hanem főleg a tangeri környezet, a sivatagi kivetettség hatására sikerült feltárnia önmagát, és mindez alatt megérett arra a feladatra, hogy megajándékozza az utókort olyan művekkel, mint a Meztelen ebéd vagy A narkós.

1947-ben útra kelt Kanadából bevándorolt, francia telepesek gyereke, hogy az elkövetkező három évben bejárja az Egyesült Államok, valamint Mexikó különböző vidékeit. Kerouac három éve az úton élete legmeghatározóbb korszaka volt. A mocsaras, Louisiana-i farmon eltöltött idő Old Bull Lee-vel, a denveri lakás, ami bulik morajlásától volt hangos, ahol különböző betegebbnél-betegebb szertartások zajlottak, ami a beat költők átmeneti paradicsoma volt; vagy csak szimplán a korlátok nélküli száguldás az országúton, Utah-n és Coloradón keresztül; a hajnalba nyúló, alkoholba fojtott beszélgetések az élet titkairól. Viszont a korszaknak vége. A beat költők társasága halott.

Akárcsak ennek a korszaknak, ennek a négy évnek is vége. Kerouac-hoz hasonlóan mi is úton voltunk, ingázva otthonunk, és a pancsolt, boros-szmogos Szabadka között, úton önmagunk legeldugottabb zugai, legmélyebb bugyrai felé. Célban még nem vagyunk. Még messze nem. Talán még előttünk a mexikói etap. Sérüléseink elszántságunkról és tapasztalatainkról árulkodnak, és az, aki e nélkül tette meg mindezt, az puhány, gyáva, elkényeztetett gyerek. Ezzel is bizonyítottuk, hogy felértünk a célhoz, és megértünk a feladatokra.

Ez volt a mi Tangerünk, Beat Hotelünk, Louisiana-i tanyánk, denveri lakásunk, száguldó autónk, a totális apátia és extázis helye.

(Iskolai dolgozat irodalomból 2014)