Poborai Örs versei

KMV 2014 – 2. helyezés / vers kategóriában

POBORAI ÖRS VERSEI

HAUS OF GAGA

Hallgasd a hószimfóniát,
sercegve, pattogva játssza neked a zongorán.
Hallod a neked kreált mámor
közelgő moraját?
Végtelen napfény rajzol koronát,
nem csak neked. Számtalan koron át.
Visszhang lobbantja lángra,
a megmaradt hófoszlányt,
lovon közeleg a botrány.
Lüktet ereidben,
a poszt posztmodern utalás.
Következmények nélküli,
relatív alkotás.
Maga a négyszeres tudathasadás.

Bódulat és kerengő

Érzed a kínt?
És a kívánatot?
ahogy furfangosan,
szép mintákat vés gerincedbe.
Járom a bolygót, mint egy idegen,
nem szenvedek. Esténként
freskóval borítom be az egeket.
Mindig magasra építem,
hogy amikor zuhan,
és az én szívem üres lesz,
a titokzatosság ködében,
végignézhessem.
Angyal vagyok, vagy démon?
Egyik sem. Áldozat.
Testet keresek, és várom, hogy elragadj.
Közben látom az életet,
de csak általad.
Csak hívj, és mondd, hogy semmi sem maradt.
Így eljövök.
Kelts életre, másként örökké élek.
A te halálod, mikor hívtál, de én nem láttalak.
Minden idő, amit más oldalán töltöttem…
Itt az ideje hazatérni újra.

kanonizálhatatlanságoskodásaitokért

undorító,
itt-ott megemésztetlen,
megdermedt embercafatok.
lógnak. skizofrén.
mind vadul csapkodja önmagát.
elborítja az agyát,
a nemrég odamenstruált vér óceán.
lassan tipeg az almafától a régi wc-ig,
hogy oda hányjon.
folytassa, armageddon az agyban.
megpróbálja leírni, milyen.
érzés.
egy idegen new yorkban és moszkvában.
néhányatokat felhasznállak.
a térdénél feljebb soha nem ért a fehér szoknya,
a fekete köpeny.
szárnyatlan angyalokat lát,
lefesti őket, a fára akasztja.
magát. most.
erdőben. lila és fekete szín dominál.
az úton végig, agyvérzések sorozata döngeti a koponyád. falát.
nem fáj. van.
kézen állva mászik fára a káosz,
meg az anyja.
csak a fejedben halhatsz meg. csak a fejemben hallhatsz meg.
ellipszis pályán, vakon keringő öntudat.
vagyok?
semmi,
a nemlét és örökkévalóság közötti párhuzam.