SÁRVÁRI DIÁKÍRÓK TÁBORA 2014
PAPP KATALIN VERSEI
Inkább hideg
Állsz az erdő közepén
Mellőled a fákat gyökereiddel megfojtottad,
Vagy azok egyszerűen kirohadtak
Te kegyetlen
Amikor rád gondolok
Mindig szégyellem magam
Ásnám én ki magam a fojtó gyökereidből
Sietve, mielőtt rám csavarodsz
Reménytelen
Hamvazószerda
Napokra elfeledtelek
Döbbentem rá ma este
Üres zsebemben fáradtan
cigarettát keresve
A napokban elfeledtem még
Levetkőzni az ágyba’
Lihegve mint az űzött vad
Fekszem a pirkadatra várva
Az éjjeliszekrény fiókjait
kulcsra zárva hagytad
szíjat hasít belőlem tudat
hogy a kulcsot nekem adtad
védtelenül, ostobán
sírok, mint egy gyerek
könny áztatja gyászruhám
holtan is szeretlek
különben olyan egyremegy
a fiók szinte tátong
egyetlen szál s néhány gyufa
az összes vigaszságom
a hálószoba ablakát
a huzat széjjeltárta
ő is tudja, látlak ma
talán utoljára
félek nem tudom mi lesz
ha az éjjel újra felfed
kívánlak mégis kapkodón
hányom föléd a földet
meggyújtom a szálat hát
lehet, eltévedtél
az összes percet ellopom
amit elfeledtél
a gyufa pedig egyre fogy
sorra törik kezemben
mit elrabolt az öntudat
most újra visszavettem
talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el
lehet hogy felperzseltelek
a puszta két szememmel
a cigaretta rövidül
a végén ég a hajnal
…
kérlek ne hagyj egyedül
a zűrzavar csak egyre nő
a szenvedély kegyetlen
hittem hogy elfeledtelek
de talán te ölsz meg engem
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.