Kovács Olivér: A globalizáció (nem is olyan) jó hatásai

KMV 2014 – értekező próza kategóriában 3. helyezés

Kovács Olivér: A globalizáció (nem is olyan) jó hatásai

A globalizációt pontosan nem lehet meghatározni, mert mint gazdasági jelenség indult el, mára viszont felvett egy társadalmi és eszmei szerepet is, mely miatt megjelenik minden ember életében. Alapvetően összekapcsol minket, és általa megérthetjük, hogy mi jár a másik fejében. Hisz nem mehetünk úgy végig egy utcán, hogy legalább egyszer ne nézzen vissza ránk egy üzlet reklámarca, amint épp a legújabb telefonos készüléket akarja nekünk eladni. A társaságban is erről megy a beszélgetés. És még úgy is fekszünk le, hogy az utolsó dolog, amit alvás előtt láttunk, egy reklám volt. Mindenütt ott van, körül vesz minket és behálózza mindennapjainkat. Hogyan tekintünk erre a jelenségre? Vajon ez jó vagy rossz?

A globalizációs folyamatok kialakulása már a 13. században megkezdődött. A 16. századtól folyamatosan terjedt, de a 20-21. századra teljesedett ki, az ipari és számítástechnikai forradalmaknak, valamint a közlekedésfejlődésének köszönhetően. A távolságok rövidebbnek tűnnek – mintha összement volna a Földünk: lerövidült az idő, mely alatt eljutunk a bolygó egyik feléről a másikra. Azzal, hogy ezeken az utakon már nemcsak emberek, hanem adatok és információk is közlekednek. Az információ-átvitel szinte megállíthatatlanná vált: mára már nincs olyan kérdés, amelyre ne tudnánk választ kapni az internet és a számítógépek segítségével. A világunkat meghatározó akár gazdasági-politikai, akár művészeti, oktatási – bármilyen folyamatok nem szoríthatók többé egy-egy állam keretei közé: a tömegkommunikációs eszközök által létrehozott-meghatározott Marshall McLuhan-i uniformizált világfaluban (global village) élünk.

Éppen ezt használták ki a nagyvállalatok, hogy a saját hasznukra megvegyék a legolcsóbb alapanyagokat, majd a készterméket eladják a világ azon pontján, ahol legtöbbet kapnak érte. Ezt azzal érik el, hogy megkívántatják termékeiket az emberekkel. Ügyes marketinggel és üzleti csavarokkal ez kivitelezhető. Több síkon folyik a vásárlásra késztetés és így történhet meg, hogy a városoktól messze eső kis falvakban megjelennek a multinacionális cégek termékei a sarki kisboltok polcain, és az öreg nénik, akik a falu határain kívül is alig jártak, mégis tudják melyik az az üdítő, amelyiket meg kell venni, hiszen a televízióban mutatták. Azonban a „manipulációra” legalkalmasabb módszer az internet használata, mivel többszörösen lehet az embereket befolyásolni. Az egyszerű reklámoknál is, amelyek manapság, mint bombák érkeznek, amint megnyitunk egy lapot, hatásosabbak a különböző közösségi és keresőoldalak, melyek összegyűjtik a világ minden pontján levő felhasználók által megadott adatokat, majd továbbítják egy harmadik félnek, aki nem más, mint egy ilyen vállalkozás. Ezek a vállalatok az így megszerzett adatokat arra használják fel, hogy a termékeiket az elérni kivánt célközönség vágyainak eleget téve kínálja. Természetes, aki nagyot szeretne kaszálni, az tágra nyitja látókörét és minél több embernek próbál megfelelni az egész világon…

És itt merül fel a kérdés ezekkel a weboldalakkal kapcsolatban, hogy valójában ki is itt a felhasználó és ki a termék? Ugyanis úgy tűnik, hogy ezek az oldalak minket használnak fel, a cél adataink megszerzése, majd eladása – vagyis mi is áruvá válunk. Erre mutat rá Jaron Lanier is, az az amerikai informatikus és filozófus, akit a virtuális realitás atyjának tekintenek. Az interneten keresztül mi csak egy adatbázissá válunk, és csak számok vagyunk az ilyen multi üzleteknek – álltja Lanier. „Az emberek nem a Facebook ügyfelei, hanem termékek, amiket eladnak. Olyan valakinek adnak el csomagban, akit nem is ismerünk. Ez az egész egy illúzió. A felhasználók azt hiszik, ez ingyen van, de ez abszurdum. Semmi sincs ingyen.”[1]A veszély az, hogy nem tudjuk az adatvételt kontrollálni, és nem tudjuk, hogy mely adataink kerültek eladásra és melyek azok, amelyek még továbbra is a sajátjaink. Az ilyen nagyvállalatok a globalizáció hatására politikai hatalmat is nyernek, melyet az adott régió politikájába fektetett adományok révén nyernek – azzal, hogy ezek a nemzetközi vállalatok nincsenek fizikailag jelen az adott térségekben, és nem is ismerik valójában az adott közösségeket. Tehát a saját érdekeiket nézve csakis azokra az interneten keresztül megszerzett információkra hagyatkoznak, ezek alapján alakítanak ki egy képet a közösségről. A legrosszabb része ennek mégis az, hogy az ő döntéseiket senki sem tudja ellenőrizni, s ez a tény magának a demokráciának mond ellent – annak a rendszernek, amelyben először is felemelkedett.

A globalizáció nagy hatással van az országok gazdaságára is. Ez viszont sem a vállalatok, sem maga a társadalom számára nem pozitív eredmény. Ugyanis a homogenizálásra tett próbálkozások a gazdasági életben nem járnak sikerrel: az egyre drágább árucikkeket egyre kevesebb személy engedheti meg magának. Ebből következik, hogy a gazdagok és a szegények közötti távolság egyre jobban növekszik, vagyis a gazdag gazdagabb lesz, a szegény pedig szegényebb. Ez magát a gazdaságot rombolja, mert egyre kevesebb ember lesz, aki vásárolhatna, befektethetne, és különböző szolgáltatásokat igényelne. Saját profitszerzési módszereik alkalmazása miatt a profit egy részétől esnek el, mert a vásárlók száma csökken. Ez csupán ahhoz vezet, hogy a nyomor is egyre jobban terjed és vele együtt a túlnépesedés is. Népességgyarapodás legnagyobb számban a fejletlen és szegény országokban van, ahol egyre nagyobb problémák jelentkeznek, pont a túlnépesedés miatt, mint például az éhezés.

Nagy részben a környezetszennyezés is a globalizációnak köszönhető. Először is a megnövekedett fogyasztás miatt egyre több hulladék halmozódik fel a háztartásokban, melyet nem tudnak újrahasznosítani, ezért csak elszállítják egy, lakóhelytől távol helyre, ugyanoda, ahova az iparban keletkezett hulladékokat is szállítják – többnyire a gazdaságilag elmaradott, szegény régiókba. Ez a szemét megmérgezi a levegőt, a termőtalaj, esetleg folyóvizet, ami a megélhetést tovább nehezíti.

A globalizációnak lehetett volna több jó következménye, az emberi kapzsiság és önzés ezt meggátolta és csak a haszonszerzés érdekében tudott ily módon terjeszkedni. Ez okból az emberiség egyre nagyobb része a jelenben elszenvedi ennek a következményeit. Ezekre a bajokra, illetve magára a gazdasági folyamatra nincs egy általános orvosság, ám mégis először a közvetlen környezetünkben kell rendet tenni, és a döntések valós meghozóit visszahozni a közösségbe és saját magunk elgondolása szerint cselekedni. És nem szabad megfeledkeznünk saját felelősségünkről sem. Talán ezzel segíthetünk egyéniségünk, közösségünk megőrzésében.