Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok

Az idén is miénk a Szarvas Gábor-napok beszédversenyének vándorserlege!
ÁGÓ MÓNIKA megismételte tavalyi sikerét. Október 11-én, szombaton fejeződött be a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvénysorozata Adán, melynek központi témája A nyelvek és a nyelvjárások jövője volt. A rendezvény keretein belül minden évben beszédversenyt is tartanak a magyar tagozatos középiskolás diákok számára.

A megmérettetés több részből áll: első felében egy kétperces, szabadon választott, prózarészletet kell elmondani, második felében pedig a helyszínen kapott, 10 percig olvasott szöveg szövegre való reflektálás a feladat. Az idei verseny gondolatébresztőnek szánt szövegének témája a digitális bennszülöttek és a digitális bevándorlók viszonya volt. „Kinek kell alkalmazkodnia? A digitális bennszülötteknek, napjaink diákjainak, a net- illetve a digitális generáció képviselőinek kell megtanulniuk a régi módszereket, vagy a digitális világ vívmányait, eredményeit elfogadó, idősebb generációhoz tartozó, digitális bevándorló tanároknak az újakat?” Ezekre a kérdésekre keresték a választ a diákok. A 33 versenyző közül a legjobbnak járó vándorserleget idén is Ágó Mónika, II.A osztályos diákunk vehette át. Mónika megismételte tavalyi sikerét, ugyanis a 2007-ben is ő volt a legjobb.
De iskolánk tanárai is jól vizsgáztak, Mónika többek között ezt mondta róluk:
Én nagyon örülök annak, hogy a Kosztolányi Gimnázium tanulója vagyok immár második éve, mert a tanárok 99%-a a korszerű tanítási módszereket alkalmazza, és igyekszik, hogy jó kapcsolatot alakítson ki a diákokkal.
Tavaly kettős kosztolányis siker született, emlékezzünk meg most a másikról is: a Lógok a neten című, a középiskolások számára meghirdetett irodalmi pályázaton az első díjat Kiss Anett, a tavalyi IV.A tanulójának írása érdemelte ki.

És ki volt SZARVAS GÁBOR?

SZARVAS GÁBOR (Ada, 1832. március 22.–Budapest, 1895. október 12.) –
Az adai „szűkös módú kovácsmester” fia azoknak az innen elszármazott neves embereknek népes táborába tartozik, akik néhány évvel születésük után elhagyták szülőföldjüket, és később sem ragaszkodtak túlzottan hozzá, mivel a gyermekkori élmények máshol fogantak, más városhoz fűzték őket. A későbbi tudós nyelvésznek, a megbecsült akadémikusnak ugyanis már a szülei is úgy tartották, hogy másutt nagyobb lehetőségek kínálkoznak a továbbtanulásra, az érvényesülésre. Különösen édesanyja, Jámbor Anna kardoskodott elsőszülött fiának alapos iskoláztatása mellett. Papi pályát szánt neki, s ezért családostul visszatért szülőhelyére, Bajára, úgyhogy Szarvas Gábor ebben a mozgalmas diák- és kereskedelmi városban töltötte eszmélő éveit, itt fejezte be a középiskolát, s itt kezdte el – 1857-ben, huszonöt évesen – tanári pályáját is. És mégis, nincs talán még egy ilyen elszármazott tudós, akinek a neve annyira élne népünk egyébként eléggé megkopott történelmi emlékezetében, mint az övé, mégpedig nemcsak Adán, a szülővárosában, hanem Vajdaság-szerte is, a szülőföld tágabb térségeiben. Az emlékezet ébrentartását egy örökösen élő igény magyarázza: a nyelvművelés gondja és szükséglete.
Szarvas Gábor már negyedszázada a délszláv vidékeken élő magyarság nyelvművelő mozgalmának jelképe és mintaképe is. Róla nevezték el az adai nyelvművelő napokat, a nyelvészdíjat, az ő szellemében próbálják közüggyé tenni nyelvünk ügyét, a közéletben is. Úgy is mondhatnánk, hogy az itteni nyelvészek és nyelvművelők „védszentjükké” fogadták, nevét pedig mintegy besulykolták a köztudatba, miközben vállalták az ezzel járó kellemetlenségeket is: a bántó érdektelenséget, az örökös gyanúsítgatásokat . . .
Szarvas Gábor életműve, emberi alkata (lásd: Láncz Irén Szarvas Gábor c. monográfiáját,
Forum, 1982) több szempontból is alkalmas arra, hogy példaként álljon egy nyelvhasználatában megingott kisebbségi közösség előtt. Mint nyelvtudósnak, Simonyi Józseffel együtt, múlhatatlan érdeme, hogy sokévi munka után megalkotta és 1890 és 1893 között kiadta a háromkötetes Magyar nyelvtörténeti szótárt, amely fontos előzménye a ma közhasználatban álló, azonos jellegű munkának, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának.