Papp Katalin versei

Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Fesztivál, Sárvár 2015 – bronz minősítés

PAPP KATALIN VERSEI

Drummó Gergő

Csontig lerágott
Guberált álmokból összetákolt
Ágyon fekszem
Hófehéren kifeszített lepedő
A vásznam
Szöggel töltött kispárnára
Hajtom fejem
S reménykedem
Mindhiába
Mindig tudtam:
Létezel
Láttalak a fán ülő
Sötét démonokban
Hallottam
Hogy suttogsz hozzám
A ködös szántóföld
Széléről bőgő
Szarvasbikaként
Éreztelek
Mikor délutánonként
Átölelt az erdő
Méz illata
Ott voltál
Ott tanyáztál
A szemhéjam alatt
Éjjelente
Vigyáztad az álmaim
Csak kár
Hogy nincs matracom
Tényleg létezel
De mivel már ismerlek
Bújdosol
Felköltöztél a kakasülőbe
Oda
Ahol nem lakhat élő ember
Igaz
Te ördög vagy

Szerelmi vers: ősz
Egy ismeretlenhez

Ma nem szabadna sehova se menni
Fiókokba kéne rejteni a könyveket
Befűteni a szobát
Elővenni a dunnákat
Alájuk bújni
Az ablakokat sem szabadna kinyitni
Nehogy a fény
Beleharapjon a melegbe
A homályba
Belénk
Megszólalni se szabadna
Csak lélegezni
Csókolni egymás kezét
Mert a csönd legalább
Nem hazudik
Pont mint az álmainkban
Mikor levegőt veszünk
A víz alatt
Szeretni kéne
Mert a szerelem titkos
A titok mély

Már nincs menekvés

Biztos vagyok benne
Hogy hamarosan
Eljön a világvége
Ma a mami szétfőzte a rizst