Dobó Réka öregdiákunk a SZTE Állam-és Jogtudományi Karának negyedéves hallgatója. Norvégiában, a Bergeni Egyetemen szerzett tapasztalatairól olvashattok az alábbiakban:
A fjordok és fjellek városa
Az Erasmus+ program keretében 2015. január 1-jétől a tavaszi félévet Norvégia második legnagyobb városában, a délnyugati Hordaland megyében elhelyezkedő kikötővárosban, Bergenben töltöttem. Az Universitetet i Bergen jogi karán voltam cserediák.
A város magával ragadó és letisztult arculatot tükröz! Hét hegy öleli körül, melyek között sok kis színes mézecskalácsházra hasonlító favázas ház bújik meg, köztük szűk, macskaköves utcák kanyarognak. A város leghíresebb része a városközpont egy szegmensét alkotó és Bergen legnépszerűbb hegyének (Fløyen) lábánál elhelyezkedő Bryggen (magyarul rakpart), mely mesébe illő faházsorból áll, bennük tradicionális éttermek, kávézók, szuvenír- és ajándékboltok, illetve múzeumok. Egyébiránt a Bryggenhez tartozó épületeket az UNESCO a világörökség részeként tartja számon. A mögöttük húzódó Fløyen-hegy csúcsára a panorámás Floibanen (felvonó) siklik fel, én azonban sokakhoz hasonlóan mindig a gyalogos megoldást választottam. Csúcsáról az egész város, a fjordok és azokat körülvevő szigetek végeláthatatlan sora tárult elém, és nem túlzás ha azt mondom, hogy a természet és a város kiváló harmonizálásának köszönhetően példátlan és lenyűgöző látványban volt részem. Ezen felül Bergent szellemi-kulturális központként is nyilvántartják, tekintve, hogy itt született a zeneszerzés és zongoraművészet egyik nagyja, Edvard Grieg. A szülőháza ma múzeum, egyike a városban működő sok más múzeumnak és kulturális intézménynek.
Ottlétem során nap mint nap lehetőségem volt a kikötőváros adta pompás kilátást élvezni, túrázni, vagy akár a Bergentől egy óra vonatozásra fekvő Voss régióban síelni illetve sétahajózni a fjordokon. Nagyon kellemes időtöltést jelentettek a piknikezések az erazmuszos barátokkal a nyári királyi rezidencia (Gamlehaugen) közelében, vagy kirándulás valamelyik Bergenhez közeli szigetre (Askøy, Herdla) vagy éppen az Északi-tengerhez. Az egyik legelképesztőbb természeti jelenségről sem szeretnék megfeledkezni, nevezetesen az aurora borealisról, azaz a sarki fényről. A legnagyobb esély a sarki fény levadászására novembertől februárig ígérkezik, azonban nekem április elején Izlandon volt szerencsém megcsodálni.
Ha már Norvégia, akkor ott nagyon hideg van – gondolná az ember. De tényleg hideg van? Őszintén szólva ezt az álláspontot sem a legelső tapasztalatom (2015. január 1. +8 fok) sem a legutolsó (2015. június 7. +14 fok) nem támasztotta alá. Hidegebbre számítottam, de a bergeni mikroklímára inkább a plusz fokok jellemzőek még a téli időszakban is, és túlzott hőingadozásról sem beszélhetek (éves szinten a hőmérséklet – 2 és + 24 fok között mozog). Ami a fényviszonyokat illeti, a január-februári hónapokban koromsötétben indultam az oktatásra, ugyanis 9 óra után kezdett virradni, majd 15 óra után már ismét szürkület volt. Ennek az ellenkezőjét tapasztaltam májusban és júniusban, melyre az éjfélkor sötétedik és hajnali háromkor virrad felállás volt a jellemző. Bizony, érdekes volt egyszerre látni a Napot és a Holdat, vagy fényes nappal bulizni a városban. 365 napból átlagosan 280-300 napot esik az eső, így az esernyő legalább olyan fontossá vált, mint a személyigazolvány, és az sem kizárt, hogy az ember fia hetente új esernyő vételére kényszerül. Ennél fogva gyorsan az elengedhetetlennek bizonyuló esőkabátra és a gumicsizmára váltottam. Az időjárás az átlagostól sokkal gyakrabban váltakozik, akár óránként alakul át jégesőbe majd vissza napsütésbe. „Det finnes ikke dårlig vær, bare dårlige klær”, vagyis: nincs rossz időjárás, csak rossz ruházat – mondják a norvégok. A norvégoknál mindenki túrázik. Túrázik a baba, túrázik az idős néni, a kutya is túrázik. Nem számít, hogy szél üvölt és éppen hófúvás van, ettől függetlenül ugyanúgy mennek túrázni, vagy futni akár esernyővel a kezükben. A napsütéses órák száma alacsony, úgyhogy Bergenben luxusnak számít a szobában ülni és várni, hogy vége legyen a rossz időnek. Inkább norvég módra kell fittyet hányni az időjárásra, és élvezni a skandináv föld nyújtotta varázst.
Norvégia nem nevezhető a multikulturalizmus centrumának, azonban a helyi lakosságról az a pozitív benyomásom alakult ki, hogy az emberek kedvesek a külföldiekhez, és szívesen segítenek, akár a városban való eligazodást illetően akár más téren is. Emellett viszont alapvetően nem a közvetlenség, hanem inkább a tartózkodó, zárkózott természetű magatartásforma a tipikus.
Norvégiában mindenki tud angolul. Ez így igaz! Erről magam is meggyőződtem, ugyanis a lakosság korra, képzettségre és foglalkozásra tekintet nélkül jól beszéli az angol nyelvet.
Az oktatási rendszer meglehetősen modern, az eredmények kimagaslóak. A felsőoktatási intézmények rangsorában a norvég a világ legjobbjai között van. A rendszer sokban különbözik az általunk ismerttől. Például a feltöltő kártyás diákigazolvány számomra nagyon sajátosnak bizonyult, hiszen az oktatáshoz kapcsolódó intézményekbe zárás után az épületek bejárata mellett található beolvasó és külön PIN-kód segítségével bejutást biztosított, továbbá hozzáférést a fénymásoló gépekhez, és számítógépekhez egész hétvégén, vasárnap estig.
Gyakorlati óráim nem voltak, de az előadások rendkívül interaktívnak bizonyultak, és kivétel nélkül power pointos prezentáció segítségével folytak. A tananyag számos aktuális példával és jelenkori tudományos cikkel egészült ki, amely intenzív tanulási folyamatot eredményez. A vizsgák többnyire írásbeliek és open-book jellegűek voltak, így a tantárgyhoz kapcsolódó kompediumok, jogszabályok, és szótárak használata engedélyezett volt a vizsgák során. A tananyagot angol nyelven esszékérdések formájában kérték vissza, melynek kidolgozására általában 3-4 óra állt rendelkezésünkre.
Ezen kívül számtalan lehetőség adódott a szórakozásra és a szabadidős foglalkozásokon, programokon, túrákon való részvételre, mint a mentorprogram, vagy a quiz night, a pub crawl. Ezek megszervezése főként a helyi ESN (Inernational Exchange Erasmus Student Network) tagok, a Study Bergen és más diákszervezetek tagjainak feladata volt.
Cserediákságom ideje alatt leginkább arra törekedtem, hogy maximálisan kihasználjam mind az oktatási rendszer, mind a skandináv térség nyújtotta lehetőségeket. Az eltöltött időszakra visszagondolva megelégedéssel nyugtázom, hogy felejthetetlen élményben volt részem, a vizsgáimat sikeresen teljesítettem, alapszinten norvégul is megtanultam, valamint a program az önismeret erősítése és személyiség-stabilitás fejlesztése szempontjából is igen hatékonynak bizonyult. Mindent megtaláltam, megkaptam, amit szerettem volna, és még annál sokkal többet is.
Dobó Réka
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.