Kirándultunk…

2008. szeptemberének utolsó és októberének első napjaiban végzőseink Görögországban jártak – érettségi kirándulás keretében, a zentai Bolyai Tehetséggondozó testvér-Gimnáziumunk matekosaival, Tóth Ágota, a IV.A osztályfőnöke és Dognar Alex szerbtanár kíséretében. Élménybeszámolóikat itt olvashatják az érdeklődők. (A IV.A úti élményeit több írásból ollóztuk össze, a IV.N élménybeszámolója Csernák Éva munkája. Az, hogy ezek a szövegek kicsit fáradtak, kicsit törődöttek és bágyadtak, azzal magyarázható, hogy a kirándulás utáni héten íródtak, amikor az utazók még nem pihenték ki a viszontagságos út és a (program-)dús paraliai éjszakák fáradalmait… )

MÁSKÉPP (IV.A)

2008. szeptember 29-én, hétfőn még néhányunk napját megkeserítették a délelőtti tanórák, de délután ötkor már átadhattuk magunkat az utazásnak és a 15 órai buszozásnak.
A la cinco de la tarde…
Az előrelátott útvonalon haladtunk, amikor is térkép hiányában a busz eltévedt Z enta-metropoliszban (csak emlékeztetőül: úti célunk Görögország volt…) Hosszas bolyongás után a busz rátalált akkor még ismeretlen matekzseni baj- és útitársainkra, majd velük folytattuk hosszú és viszontagságos utunkat.
Kedd délelőtt érkeztünk meg úti célunkhoz, Paralia Katherinibe, és ettől kezdve mindenki ment amerre látott. Néha összehozott bennünket a sors, és élvezhettük a szabadság ízét. Az ókori filozófusok szelleme valamennyiünket megérintett, és könnyű volt átadni magunkat az elmélkedésnek, amit a tenger is metaforizált. (A tenger végtelen, sík és kék. Kék mint az abszintláng. Az Olümposz fölénk tornyosul, mint egy Csontváry-kép. Nem lehet betelni vele. Romok az esőszagban, nyilvános WC az ókorból. Hellász. Itt is csak olyan, mint bárhol másutt.)
Átsétáltunk a szomszédos Olympic Beach-re – ami pontosan olyan, mint Paralia-, ellátogattunk az Olümposzra, de nem hogy Zeuszt nem láttuk, hanem az orrunk hegyét sem a vastag ködtől. Az időjárás tartósan kedvezőtlen hangulata egyébként a mi hangulatunkat is már-már a rosszkedv felé sodorta, de rendíthetetlenül ellenálltunk, sőt.
Esténként is aktív társadalmi életet éltünk – amit tanáraink nem sérelmeztek.
És voltunk még Dionban, az archeológiai parkban. A dúsgazdag program mellett arra is akadt időnk, hogy szerdán saját szervezésben ellátogassunk egy közeli nagyvárosba, ahol ismeretlen okokból kifolyólag éppen szerda délután nem dolgoznak az üzletek… Utolsó nap Szalonikibe mentünk. Szaloniki nagy és halszagú. A tengerpart és a parkok viszont kellemesek.
És kész. Vége. Ilyen többet nem lesz. Összegezvén azt kellene mondanunk, hogy Görögország élvezhetetlen, de ebben az esetben nem így volt, mert nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy együtt lógjunk mindannyian, ahogy ezt osztálynak egy osztálykiránduláson azt kell – és ez tökéletesen megvolt.

Az Olymposon hideg és ködös volt
Paraliában nem dolgozott egyetlen rühes bolt.
Egyik este koktéloztunk
Aztán meg jó mulatoztunk.
Végülis lehetett volna jobb is
Éljen minden kosztolányis!