Idei iskolanapunk témája a Vajdaság vizei volt, az élő és a holt folyók. Bemutattuk a kanizsai Tisza-parton és a nemrégi szabadkai flashmobon készült kisfilmünket, és vendégül láttuk a témák két szakértőjét: Hovány Lajost és Boško Krstićet.
Boško Krstićet a palicsi Zsolnay kék vázákról írott regényéről szólva Tolnai Ottó a palicsi kék váza Poirot-jának nevezte, vagyis nyomozónak, hiszen műveinek létrejöttét nyomozások, elmélyült filológiai kutatások előzik meg. De nevezték műveit dokumentumprózának is, sőt városmeséknek is – hiszen regényeinek, esszéinek többsége Szabadkához kötődik. Mintha 35 évnyi kulturális újságírói pályája során ezeknek a műveknek a megírására készült volna, hogy feltárja a mélyrétegeit a városnak amelyben élünk. Ahogy a Vízöntő c. regényében a felszínre hozza Szabadka elfelejtett folyóját, a Mlakát…
Másik vendégük vizeink tudós ismerője, Hovány Lajos vízépítő mérnök, a szabadkai Építőmérnöki Kar Vízépítő Tanszéke tanára, legtermékenyebb, a legtájékozottabb és a legalaposabb vízügyi szakírónk. Munkáiban, melyekben Vajdaság felszíni vizeinek múltját kutatja, a levéltári adatok, térképek, iratok alapján feltárul egy elfelejtett Vajdaság története, akár három-öt évszázad mélységben. Írásaiból nemcsak vizeink múltjával és jelenével ismerkedünk meg, hanem a víz mellett, a vízzel együtt élő természettel, élővilággal, és az emberrel is, aki sajnos egyre inkább elfelejti azt, amire Hovány Lajos munkái felhívják a figyelmet: környezetünket nem megváltoztatni, hanem megismerni kell, végre igazodni hozzá.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.