Hogyan mondjam?

A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium néhány harmadik osztályos tanulójával polgári nevelés órákon megterveztük a Hogyan mondjam? című projektet, melynek megszervezésére május 13-án kerítettünk sort.

Iskolánkba két elsős osztályt hívtunk meg a Jovan Jovanović Zmaj és a Đuro Salaj általános iskolákból. Novák Lea és Paszterkó Viktor várták a gimnázium kapujában a diákokat, akik a tanító nénik kíséretében a megbeszélt időpontban, 10:45-kor megérkeztek. A rendezvényt a díszteremben tartottuk meg, ahova izgatottan érkeztek a kisiskolások. Célunk az volt, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy milyen jó, ha az ember több nyelven beszél. Négy országot mutattunk be játékos formában. Lajkó Fanni Franciaországot ismertette meg a gyerekekkel, hogy hogyan kell köszönni, miről híres a főváros, és persze sajtot is kóstoltatott velük. Spanyolország bemutatása Hubai Dóra feladata volt, aki amellett, hogy a fociról mesélt, köszönéseket, színeket és számokat is tanított spanyolul, valamint tortillachipsszel kedveskedett a gyerekeknek. Szekeres Renátának nem volt könnyű dolga, hiszen a tanulók nagy része már ismeri az angol nyelv alapjait, de még így is taníthatott nekik újat az angolszász szokásokról, sőt teakóstolót is tartott. Németország jellegzetességeit és a nyelv szépségeit Nyers Szanella ismertette, aki elérte, hogy a diákok elsajátítsanak egy mondókat, valamint számoltak is, és megtudhatták, milyen a bajor kifli.

Miután minden gyermek megismerte mindegyik nyelvet, körbeültünk és meghallgattuk őket, hogy mi tetszett nekik a legjobban. Legtöbbjük a „Mindegyik.” választ adta. Programunk végéhez érve megnéztünk egy kisvideót arról, hogy mennyiben különbözik a német nyelv a többitől, aminek nagy sikere volt, valamint elismeréseket osztottunk minden kisdiák számára, ami igazolja, hogy részt vettek projektünkben, és szép emlék is.

A gyerekek nagyon jól érezték magukat, elhangzott tőlük, hogy nem akarnak hazamenni, és hogy szervezzünk máskor is ilyet, mi pedig örültünk, hogy négy nyelvet is megismertethettünk velük, és talán majd egyszer néhányan közülük szintén a gimnázium tanulói lesznek.
Balázs P. Natália