Ballagás

Elballagott gimnáziumunk diákjainak 4. generációja. Az utolsó osztályfőnöki óra végét jelző csengetés után a harmadikosok átkísérték a ballagókat a díszterembe, ahol lezajlott a harmadikosok által készített színvonalas, egyben megható búcsúztató műsor. Az idén is fellépett régi kedves tanárunk Miroslav Jovančić, aki hegedűn kísérte a harmadikosok kórusa által előadott Most múlik pontosan c. dalt. Majd meghallgattuk a negyedikesek búcsúzó verseit, amit irodalom tanárnőjük, Tóth Ágota vezetésével állítottak össze, a IV.N Ady Elbocsátó, szép üzenetének átiratát, a IV.A pedig egy több versből összeollózott kompozíciót, amit el is olvashattok a bővebben linkre kattintva.
Ezt követően került sor a dicsérő oklevelek és ajándékkönyvek átadására, majd az igazgatónő kihirdette az idei generáció diákjának nevét: a generáció legsikeresebb tanulója címet az idén Faragó Helga kapta. Továbbá az idén először kiosztottuk a gimnázium tantestülete által alapított Dezső-díjat, ami Kosztolányi nevét viseli, és az idén a versenyeken és iskolán kívüli tevékenységekben elért kiváló eredményeiért (leszámítva a tanulmányi eredményeket…) Kovács Ákos kapta.
Az ünnepség végén az idei ballagók is kivonultak az iskola előtti térre, és ott engedték el, jelképesen, az ég felé, az iskolától búcsúzóul kapott lufijaikat…

IV.A
2006-2010
OSZTÁLYVERS
(A Halotti beszéd és könyörgés, továbbá Parti Nagy Lajos, Janus Pannonius, Kosztolányi, Petőfi, József Attila, Babits, Brecht, Dante, Ady, Vörösmarty, Szimonidész, Varró Dámiel illetve Catullus versei nyomán)

Latiatuc feleym,
Hát körbeállunk kiskanálni szépen,
és átalérezzük tűnő életünket.
Szellemünk egyre dicsőbb,
És általa híres e föld.

Elmondanám néked,
túlnan vélem átellenben éppen,
ha nem unnád.
Erőm csekély volt,
nagy messzeségből villant a cél.

Az udvar szigorú gyöpén
miért nő a fű, hogyha
majd elszárad?

Az udvar szigorú gyöpén
tanulni sem kell, tudjuk ezt rég.
Az udvar szigorú gyöpén
ki itt belépsz, hagyj fel
minden reménnyel.
Az udvar szigorú gyöpén

Nem én kiáltok, a föld dübörög.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell embert is ölök.
Én nem leszek a szürkék hegedűse.
A dallam nem változtat a szövegén,
darált egész, mi, úgymond költemény.
Az ember érik, és rájön, hogy hiába.
A telt anyag mögött a szerkezet
nem az egész, csupán a minta váza.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
valahol az Őszben megállunk.
Megcselekedtük , amit
megkövetelt a haza.
Menetem haza, de a haza hol van?

Bölcsőd az, s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar.

Most már elég, ne szépítgesd te gyáva.
Jaj, idenézz, bazdmeg, kiborult az epersék,
nem szégyen ez, vallj – úgyis vége van.
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen.
Utam: a nagy Nihil, a Semmi.
A sorsom: menni, menni, menni.
ÉLJÜNK, LESBIA!