Az érzelmi és értelmi intelligencia a tehetséggondozás tükrében Az IQ, intelligencia avagy értelmi hányados a köztudatban élénken élo fogalom. Fontos szerepe van abban ki mennyire lesz sikeres és elégedett az életében. A mai nemzedékek egyre többet és többet tudnak a világról. A szerzett tudásanyag viszont nagyon gyorsan el is évül. Ha ma egy enciklopédia szerkesztésébe kezd egy kiadó, szinte mire elér a ZS betuig, az A címszónál lévo fogalmak már elavulnak. Egy másik feltevés szerint a mai ovisok felének olyan foglalkozása lesz, melyek ma még nem is léteznek.
Talán kevésbé ismert fogalom egyelore, de azért egyre több szó esik manapság az érzelmi hányadosról, az érzelmi intelligenciáról. Daniel Goleman amerikai tudós évtizedek óta kutatja e témakört, emberek százainak életútját kíséri végig s elemzi milyen készségek, képességek kellenek a sikerhez. O találta ki magát a fogalmat is: érzelmi intelligencia. Szerinte az értelmi intelligenciától, az IQ-tól legfeljebb 20 százalékban függ a siker.
Az érzelmi intelligencia a személyek közötti kapcsolatépítési képességet jelent, lényege az önismeret, önuralom, empátia, együttmuködési készség, motiváció, konfliktuskezelési képesség. Az érzelmi intelligenciát lehetne életrevalóságnak is nevezni. Ezek a készségek pedig fejleszthetoek, tanultak.
Érdekes állítás, hogy 1918 óta az IQ nemzedékrol nemzedékre nott, az EQ pedig csökkent. Az emberek egyre kevésbé figyelnek oda arra, amit a másik mond s arra sem, hogy viselkedésük milyen hatást vált ki.
Képzeljük csak el a helyzetet, amikor a századelon két szekér találkozik szembe a keskeny úton, valószínuleg a bakon lévo kocsisok szívélyesen elengedték egymást s még ostorukat is a magasba emelték megköszönve az elsobbségadást. Ha ezt a szituációt egy mai nagyváros utcájának forgatagába képzeljük, a bak helyett pedig a volán mellet ülok elsobbségérol lenne szó, a megoldás valószínuleg az esetek többségében meroben más lesz. Mindenki siet, rohan, becsmérel, elobb akar célba érni a másiknál. Ha végig nézünk az utcán, munkahelyen, a politikai életben, belátjuk, hogy nagy erofeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy növekedjen az öntudatos, civilizált, empatikus képességgel rendelkezo emberek száma.
Ahol nagy az érzelmi személyközti feszültség – félelem, düh, ellenségeskedés – az emberek képtelenek formájukat hozni. Hiába vagyunk okosak és sikeresek, ha nem tudjuk megfeleloen kezelni mindennapi gondjainkat, konfliktusainkat a családon belül és kívül, nem biztos, hogy elégedett és boldog emberek leszünk…
A kisebb létszámú, alternatív iskolák és tagozatok adnak igazán lehetoséget az érzelmi intelligencia fejlesztésére, kiscsoportos foglalkozásokon, muhelyfoglalkozásokon. Ezekben az iskolákban a fiatal, egyéniségnek érezheti magát, akire odafigyelnek tanárai.
Önmagában csak tehetségesnek lenni, nem mindig jelenti azt, hogy boldogok és elégedett vagyunk az életben. A tehetségnek szabad utat kell adni ahhoz, hogy teljes mértékben kiteljesedjen. Az érzelmi és értelmi intelligencia közt megteremtett összhanggal lehetünk igazán boldogok csak az életünkben.
Roncsák Petrovics Erika, iskolapedagógus
– Korhecz Illangó: A nyelvtanulás lehetőségeinek sokféleségéről
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.