A fesztivál egyik fő helyszíne, a szegedi REÖK mellett, iskolánk díszterme volt, ahol azok is találkozhattak a vendégírókkal, akik nem ültek a sínbuszon. A kultúrcsempészésben – az irodalmi és zenei műsorban – Pásztor Valéria tanárnő vezetésével végzős diákjaink is részt vettek, nézőként és fellépőként is: Bálint Emma és Tolnay Crnojević Filip magyar, Papp Ferenc pedig szerb nyelven olvasott fel a programban szereplő költők verseiből a két határ között zötyögő sínbuszon, ahol nagyon jó hangulatban utazott a nagyszámú közönség.
Szabadka és Szeged testvérvárosok között közlekedik a múltból itt maradt, ezüstnyílnak vagy konzervdoboznak becézett sínbusz, a határmenti térség legendás, szimbolikus vasúti járgánya.
A mai középgeneráció tagjai nosztalgiával vegyes keserűséggel emlékeznek vissza a 90-es évek zűrzavaros időszakára, amikor az egyetlen megmaradt kijárat: Magyarország felé ez a döcögő jármű volt az egyik összekötő kapocs. Katonaszökevények „csempészték ki” magukat a „háborúba ájult Szerbiából” (amíg lehetett), a lebukástól rettegve, hogy majd továbbinduljanak a világ minden tája felé, egyetemisták utaztak rajta, összezsúfolódva a csempészekkel, akik a pelenkától kezdve a parabolaantennáig mindent a sínbuszon csempésztek át a határon.
A szegedi REÖK (Regionális Összművészeti Központ) és a vajdasági származású, fiatal szegedi írók által alapított szatírIKON művészeti csoport szervezésében létrejött fesztivál most kultúrát csempészve kötötte össze a két határmenti várost. A régióban élő költők, írók, zenészek és elméleti szakemberek a sínbuszon és a városi rendezvényhelyszíneken irodalmi, zenei programokkal, beszélgetésekkel várták a potenciális „kultúrcsempészeket”.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.