Az idei Magyar Filmnapok keretében, a Magyar Nyelvű Tanítóképző Egyetem dísztermében diákjaink részt vettek Gárdos Péter Tréfa c. filmjének vetítésén, illetve az azt követő beszélgetésen. GÁRDOS PÉTER dokumentum- és kisjátékfilmek sora után 1984-ben készítette az első játékfilmjét, az „Uramisten”-t. Később filmjeivel számtalan díjat nyert Montreáltól Kairóig a világ filmfesztiváljain. Színházi rendezései is népszerűek Magyarországon. A 2009-es Magyar Filmszemlén rendezői díjjal kitüntetett filmje Kosztolányi Dezső azonos című novellájából készült.
A történet a századfordulón játszódik egy papi kollégiumban, és egy gyerekgyilkosságról szól. Két pap, az osztályfőnök, a liberális szellemiségű Zoltán atya és a külvilág militáns hangulatát közvetítő, ellenállást nem tűrő, agresszív, tekintélyelvű Weigl atya által képviselt két világnézet feszül egymásnak, összecsapásuk elkerülhetetlen. A felnőtt erőszak megrontja a kamaszokat is, átformálja őket. A félelemből és tehetetlenségből megszületik a gyermeki erőszak…
A rendező egy interjúban így nyilatkozott a filmről: „A kulcsot a novella hangulata adta. Az a fojtogató, lidérces atmoszféra, amellyel Kosztolányi megrajzolta ennek a kisvárosi, papok vezette kollégiumnak a mindennapjait. A Tréfa lényegében akkor íródott, amikor Musil Törless-e. (Zárójelben: ez az egyik kedvenc regényem.) S mögötte ott sorakoznak a további kedvencek: Ottlik Iskola a határonja és Goldingtól a Legyek ura. Ezek a művek többé-kevésbé hasonló dolgokról szólnak: gyerekekről vagy majdnem-gyerekekről, majdnem-felnőttekről, kamaszokról, akik – különböző okoknál fogva – különös helyzetbe kerülnek. A kamasz-társadalomban, erős presszió alatt, másképpen kezdenek el működni az emberi viszonyok. Új törvények születnek. Kínosan aktuálissá tette a vállalkozást, hogy az elmúlt pár évben megszaporodtak Magyarországon a gyerekek által elkövetett erőszakos iskolai események, agressziók. Többek között a gyilkosságok is. Ennek nyilvánvalóan megfejthető, kielemezhető társadalmi oka van. De van egy mélyen lélektani oka is, amely 100 éve éppen úgy jelen volt, mint a mai iskolákban, a ma élő gyerekeknél. Úgy gondoltuk, hogy a lélektani okokat egy ilyen típusú film talán elcsípheti…”
A vetítés után rendezett tartalmas, izgalmas kérdéseket felvető és témákat boncolgató beszélgetésen Gárdos Péter rendező mellett jelen voltak a Paulinum (a Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium) tanárai, valamint Sági Zoltán pszichiáter is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.