1914–2014

Mi is megemlékeztünk a 100 éve kirobbant, és sorsunkat sok szempontból mind a mai napig meghatározó I. világháború kitöréséről.
A megemlékezést Nagy Tibor történelem és Tóth Ágota irodalom szakos tanárok vezették.
Nagy Tibor tanár úr előadásában elmondta, hogy Európa történelmének egyik legfontosabb eseménye volt az első világháború, mely Európát a mélybe taszította, ahonnan a mai napig nem tudott teljesen felállni. Ugyanis az akkori időben a hét nagyhatalom közül öt európai volt (Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Osztrák-Magyar-Monarchia, Németország – a másik kettő még az USA és Japán). Nagy-Britannia volt a legerősebb, köszönhetően a legjobb flottájának, mivel, ahogy a tanár úr mondta, aki uralja a tengereket, uralja a világot. A tanár úr elmagyarázta Anglia érdeket az európai erők megoszlásában, hogyan támogatta Anglia Németországot, és Németország felemelkedését. Az 1900-as évekre Németország gazdaságilag elérte, sőt le is körözte Angliát, illetve hadihajók számában majdnem elérte az angolokét, ami az angolokat már zavarta. A tanár úr még elmesélte az akkori politikai helyzeteket, illetve taktikai húzásokat. Beszélt a különböző országok érdekeiről, amik létrehozták az első katonai tömböket (a Központi hatalmak és az Antant). Ezeknek köszönhetően ’14-re már annyira kiéleződött a helyzet, hogy, a tanár úr meglátása szerint bármilyen szikra kirobbantotta volna a háborút, de ez már csak vélekedés. A szikra, ami végül ténylegesen kirobbantotta, a szarajevói merénylet volt, ahol Gavrilo Princip lelőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Ez az esemény vezetett el a háború kezdetéig, amit senki sem gondolt ilyen hosszúnak, és éppen ez a felkészületlenség miatt követelt annyi áldozatot.
A megemlékezés további részében Tóth Ágota tanárnő bemutatta az akkori egyszerű emberre kiható propagandát – a plakátokat. Elmondta, hogy sok költő is önkéntesként vonult be a háborúba, voltak, akik még Petőfi szellemét is megidézték (Gyóni Géza: Petőfi lelke). Azonban ez a háború már nem olyan volt, mint a többi, ahol egyértelmű volt az ellenség, emiatt több irodalmár és értelmiségi ellenezte is a háborút, köztük Ady, Babits.
A megemlékezés azzal zárult volna, hogy ellátogatunk a szabadkai központi buszállomáshoz, mely a katonai behívások szempontjából volt fontos helyszín. A zuhogó eső miatt azonban erre nem került sor, de Nagy Tibor tanár úr elmesélte a szabadkaiak részvételét a háborúban. A szabadkai nagybuszmegálló volt 86. császári és királyi (szabadkai) gyalogezred (a 86-os bakák) főhadiszállása, itt toborozták és képezték ki a katonákat, akiket vittek a frontra. Innen három frontra is vitték az embereket.
A megemlékezés Gyóni Géza Csak egy éjszakára c. versével fejeződött be. Gyóni Géza a szabadkai Napló munkatársaként nagy lelkesedéssel, önkéntesként vonult be katonának, a háborút dicsőítette, azonban háborús élményeinek hatására később eljutott annak teljes tagadásáig.
(Kovács Olivér IV.A beszámolója)