{"id":11780,"date":"2015-05-10T11:30:38","date_gmt":"2015-05-10T09:30:38","guid":{"rendered":"http:\/\/tg.edu.rs\/hun\/?p=11780"},"modified":"2015-05-29T09:40:49","modified_gmt":"2015-05-29T07:40:49","slug":"berenyi-sarolta-csaladom-tortenete","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/berenyi-sarolta-csaladom-tortenete\/","title":{"rendered":"Ber\u00e9nyi Sarolta: Csal\u00e1dom t\u00f6rt\u00e9nete"},"content":{"rendered":"

KMV\u20132015 \u00a0\u00a0\u00a0N\u00c9PRAJZI P\u00c1LY\u00c1ZAT I. d\u00edj<\/strong><\/p>\n

Ber\u00e9nyi Sarolta: <\/strong><\/p>\n

CSAL\u00c1DOM T\u00d6RT\u00c9NETE<\/strong><\/p>\n

A g\u0151z\u00f6lg\u0151 vas\u00e1rnapi leves mell\u00e9 a nagymam\u00e1mn\u00e1l mindig t\u00e1lalva van egy \u00e9rdekes gyerekkori t\u00f6rt\u00e9net. A h\u00fas \u00e9s a s\u00fctem\u00e9ny meg\u00e9rkez\u00e9s\u00e9vel egyre t\u00f6bb sztorit hallok, s k\u00e9rek a mam\u00e1mt\u00f3l. Mindig mes\u00e9l valami \u00fajat, n\u00e9ha \u00fagy l\u00e1tom, ez sz\u00e1m\u00e1ra kimer\u00edthetetlen t\u00e9ma. Ez\u00e9rt is d\u00f6nt\u00f6ttem \u00fagy, hogy felkutatom a csal\u00e1dom t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. Ahogy n\u0151ttem, r\u00e1j\u00f6ttem mi\u00e9rt oly hasznosak a t\u00f6rt\u00e9nelem\u00f3r\u00e1k, amiket am\u00fagy is szeretek. Ahogy hallgattam a nagyim elbesz\u00e9l\u00e9seit Tit\u00f3r\u00f3l meg a partiz\u00e1nokr\u00f3l, \u00fagy \u00e9reztem, a t\u00f6rt\u00e9nelem megelevenedett el\u0151ttem.<\/p>\n

Nagymam\u00e1m visszaeml\u00e9kez\u00e9se<\/strong><\/p>\n

Egy szomork\u00e1s kedd est\u00e9n felkerekedtem, megl\u00e1togattam a nagymam\u00e1m. Besz\u00e9lgett\u00fcnk egy kicsit arr\u00f3l, hogy van, mit csin\u00e1l. Term\u00e9szetesen eg\u00e9sz nap dolgozott. Elmondtam neki, hogy most akarom megejteni a besz\u00e9lget\u00e9st, amir\u0151l m\u00e1r mes\u00e9ltem neki. Mami ezen meglep\u0151d\u00f6tt, \u00e9s egy kis felh\u00e1borod\u00e1ssal mondta, hogy ugye nem gondolom azt, neki csak \u00fagy j\u00f6nnek azok a t\u00f6rt\u00e9netek. Mi van, ha nem jut esz\u00e9be minden? Olvass\u00e1k ezt, \u00e9s megtudj\u00e1k, siker\u00fclt-e neki mindent felid\u00e9zni:<\/p>\n

A sz\u00fcleim f\u00f6ldm\u0171vesek voltak, m\u00e1sok f\u00f6ldj\u00e9t gondozt\u00e1k. Akkoriban nem \u00fagy volt, mint most, nem volt megadva minden. \u00c9desany\u00e1mat P\u00fcski Zsuzsann\u00e1nak h\u00edvt\u00e1k, Nagyszalont\u00e1n sz\u00fcletett, de \u201esz\u00e1m\u0171zt\u00e9k\u201d \u0151ket, aminek nem tudom a pontos ok\u00e1t, de \u00fagy hallottam, hogy az apja k\u00e1rty\u00e1zott, \u00e9s ad\u00f3ss\u00e1gba verte mag\u00e1t. Volt egy t\u00edz \u00e9vvel id\u0151sebb b\u00e1tyja, Pista. Pist\u00e1nak sz\u00fcletett egy l\u00e1nya, Rozika. Pist\u00e1\u00e9k Szeksz\u00e1rdon laktak.<\/p>\n

\u00c9desap\u00e1m Hajd\u00faj\u00e1r\u00e1son sz\u00fcletett, t\u00f6bben voltak testv\u00e9rek, de nem tudom, h\u00e1nyan. Vel\u00fck nem tartottuk a kapcsolatot, mert ap\u00e1mnak sok gyereke lett, \u00e9s att\u00f3l f\u00e9ltek, ha elmegy\u00fcnk, felfalunk mindent. Pedig ez nem volt n\u00e1lunk megengedve, nem szabadott semmit elfogadnunk, m\u00edg a sz\u00fcleink azt nem mondt\u00e1k, hogy lehet.<\/p>\n

Etus, Jol\u00e1n, B\u00f6zse \u00e9s Jancsi testv\u00e9reim sz\u00fclet\u00e9semkor m\u00e9g ott laktak a sz\u00fcleinkkel, a t\u00f6bbiek m\u00e1r elk\u00f6lt\u00f6ztek a csal\u00e1djukkal, \u00e9n voltam a legfiatalabb t\u00edz\u00fcnk k\u00f6z\u00fcl.<\/p>\n

A legid\u0151sebb b\u00e1ty\u00e1m, S\u00e1ndor 23 \u00e9vvel id\u0151sebb n\u00e1lam. A sz\u00fclet\u00e9sem \u00e9v\u00e9ben, 45-ben kellett volna, hogy katon\u00e1nak \u00e1lljon, de nem akart elmenni. Bujdokolt egy bar\u00e1tj\u00e1val. Ap\u00e1m megmondta neki, hogy ne tegye ezt, mert mindkettej\u00fcket meg\u00f6lhetik, mi lesz akkor a testv\u00e9reivel. Miut\u00e1n megsz\u00fclettem \u2013 \u00e1prilis 7-\u00e9n \u2013, \u0151 elsz\u00f6k\u00f6tt. Azt mondta, majd visszaj\u00f6nnek hamarosan. Anya kerestette, de nem tal\u00e1lt\u00e1k meg. Azt hitt\u00fck, meghalt. Egyszer \u2013 3-4 \u00e9ves lehettem \u2013 \u00e1tj\u00f6tt a szomsz\u00e9d, akinek volt r\u00e1di\u00f3ja, hogy S\u00e1ndorunk jelentkezett, \u00e9s mondta neki, hogy B\u00e1csalm\u00e1son \u00e9l. \u00c9desany\u00e1m\u00e9k \u00edrtak a Magyarorsz\u00e1gon \u00e9l\u0151 testv\u00e9r\u00e9nek, b\u00e1r akkoriban ez sem volt egyszer\u0171. \u0150k kerest\u00e9k, \u00e9s megtal\u00e1lt\u00e1k. 20 \u00e9vnek kellett eltelnie, hogy visszaj\u00f6hessen. Abban az \u00e9vben j\u00f6ttek haza a feles\u00e9g\u00e9vel \u00e9s a kisbab\u00e1jukkal, amikor a l\u00e1nyom sz\u00fcletett \u2013 1964-ben. Akkor l\u00e1ttam el\u0151sz\u00f6r, nem ismertem, \u0151 sem engem. Furcsa volt az els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1sunk, mivel az \u00f6sszes testv\u00e9rem tegeztem, \u0151t pedig mag\u00e1ztam. Egy kis id\u0151 eltelt\u00e9vel odaj\u00f6tt hozz\u00e1m, \u00e1t\u00f6lelt, \u00e9s ezt mondta: \u201eHa a t\u00f6bbi testv\u00e9red is \u00fagy h\u00edvod, te, akkor engem is h\u00edvj \u00fagy.\u201d Mondtam neki, hogy ez neh\u00e9z lesz, mert soha nem l\u00e1ttam \u2013 \u00e9s 23 \u00e9v van k\u00f6zt\u00fcnk. S\u00e1ndor azt felelte, nem baj, majd ezut\u00e1n gyakrabban fogunk tal\u00e1lkozni, b\u00e1r a k\u00e9s\u0151bbiekben sem tal\u00e1lkoztunk t\u00fal s\u0171r\u0171n, tal\u00e1n n\u00e9gy alkalommal volt itt azut\u00e1n. Mi is voltunk n\u00e1luk p\u00e1rszor M\u00e1t\u00e9telk\u00e9n. Volt egy fia, G\u00e1bor az els\u0151 feles\u00e9g\u00e9t\u0151l, akit mi j\u00f3 ideig nem ismert\u00fcnk. G\u00e1bor kiskor\u00e1ban elv\u00e1ltak, sok\u00e1ig nem tartotta a kapcsolatot az apj\u00e1val, mi is csak huszon\u00e9ves kor\u00e1ban l\u00e1ttunk el\u0151sz\u00f6r, S\u00e1ndor sem sokkal el\u0151bb tal\u00e1lkozott vele, mert a volt neje nem engedte a fiuknak, hogy kapcsolatot tartson az \u00e9desapj\u00e1val. A katonas\u00e1g el\u0151tt kereste fel az apj\u00e1t. S\u00e1ndor k\u00f6zben \u00fajran\u0151s\u00fclt, majd elv\u00e1lt. A m\u00e1sodik feles\u00e9g\u00e9t\u0151l, \u00c9v\u00e1t\u00f3l sz\u00fcletett egy gyereke, \u00c9va. Ez a h\u00e1zass\u00e1g is v\u00e1l\u00e1ssal v\u00e9gz\u0151d\u00f6tt. Harmadszor is megn\u0151s\u00fclt. Az egyik nej\u00e9nek voltak m\u00e1r gyerekei, amikor \u00f6sszeker\u00fcltek, \u00e9s a v\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n ez a k\u00e9t gyerek, Manyi \u00e9s testv\u00e9re \u2013 nem eml\u00e9kszem a nev\u00e9re \u2013 ott maradtak a b\u00e1ty\u00e1mn\u00e1l. S\u00e1ndor abban az \u00e9vben halt meg, amikor \u00e9desap\u00e1m, 1984-ben.<\/p>\n

Julis volt a legid\u0151sebb l\u00e1nygyermek a csal\u00e1dban. Fiatalon f\u00e9rjhez ment, h\u00e1rom gyereke sz\u00fcletett: Piri \u2013 aki egy \u00e9vvel id\u0151sebb n\u00e1lam \u2013, Ferk\u00f3 \u00e9s Mari. A f\u00e9rje a h\u00e1bor\u00faban is volt. Sokat veszekedtek, rosszul \u00e9ltek. Egyszer el is v\u00e1ltak, akkor Julis visszak\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt hozz\u00e1nk. A s\u00f3gor elj\u00f6tt, okoskodott ott, nem j\u00f6tt be, csak az ablak alatt. Ez\u00e9rt verekedtek ap\u00e1mmal. Megmondta a l\u00e1ny\u00e1nak, d\u00f6ntse el, visszamegy-e a f\u00e9rj\u00e9hez. Any\u00e1m is azt vallotta, \u201eamilyen vir\u00e1got szakajtottatok, olyan vir\u00e1got szagoljatok\u201d. Azt a telet n\u00e1lunk t\u00f6lt\u00f6tte, majd visszat\u00e9rt az ur\u00e1hoz. Apa ekkor mondta neki, hogy nem szabad t\u00f6bb\u00e9 visszaj\u00f6nnie, ha \u00edgy d\u00f6nt\u00f6tt. \u00c9desap\u00e1m hat\u00e1rozott ember volt, nagy tekint\u00e9lye volt a csal\u00e1dban. Kiskorunkban csak r\u00e1nk kellett n\u00e9znie, \u00e9s tudtuk, valami rosszat tett\u00fcnk. Nem vert meg minket ekkor sem. Mindenki csak egyszer kapott ki t\u0151le, de akkor rendesen. Engem az\u00e9rt n\u00e1sp\u00e1ngolt el, mert a szomsz\u00e9d kisl\u00e1nnyal kiszedegett\u00fck a lovaknak \u00fcltetett kukoric\u00e1t, ami a szomsz\u00e9d\u00e9 volt. L\u00e1ttuk, hogy \u0151k is ezt csin\u00e1lj\u00e1k, csak nem a kukoric\u00e1val, \u00fagy gondoltuk, mi is megcsin\u00e1ljuk. Hazak\u00fcldte a szomsz\u00e9d l\u00e1nyt, engem pedig bek\u00fcld\u00f6tt. M\u00e1r tudtam, nem lesz j\u00f3 v\u00e9ge. El\u0151vett egy kis k\u00f6telet, avval k\u00f6r\u00fclszaladtuk az udvart p\u00e1rszor. M\u00e1snap j\u00f6ttek hozz\u00e1 a bar\u00e1tai k\u00e1rty\u00e1zni, s ott mutatta, hogy elvert engem. Akkoriban k\u00e1rtyapartikat szerveztek, \u00f6ssze\u00fcltek a gazdagabbak, a szeg\u00e9nyebbek, s j\u00e1tszottak. Meg tartottak h\u00e1zibulikat. Volt, aki tudott hangszeren j\u00e1tszani, fogadtak zen\u00e9szeket, arra t\u00e1ncoltunk. Az ilyenekre t\u00edz\u2013h\u00fasz ember ment. Mindig m\u00e1sik h\u00e1zn\u00e1l volt megtartva.<\/p>\n

A m\u00e1sik b\u00e1ty\u00e1mr\u00f3l, Matyir\u00f3l nem tudok sokat. Nagyon kicsi voltam, mikor megn\u0151s\u00fclt, bek\u00f6lt\u00f6ztek a faluba. A feles\u00e9ge nem szerette, ha megy\u00fcnk hozz\u00e1juk. Sz\u00fcletett k\u00e9t l\u00e1nya, Mari \u00e9s Eti. K\u00e9s\u0151bb Horgosra k\u00f6lt\u00f6ztek, akkor t\u00edz\u00e9ves lehettem. \u00c9n voltam a k\u00fcld\u00f6nc itthonr\u00f3l, hogy menjek el hozz\u00e1juk, n\u00e9zzem meg, hogy vannak, mit csin\u00e1lnak. Miut\u00e1n f\u00e9rjhez mentem, lett\u00fcnk j\u00f3ban. Mikor hozz\u00e1mentem a tat\u00e1dhoz, Julis f\u00e9rje rossz dolgokat mondott r\u00f3la a testv\u00e9reknek. Azt mondta, nagyon haszontalan, nem j\u00f3 ember. Valami\u00e9rt haragudott a csal\u00e1dj\u00e1ra. Matyi is m\u00e9rges lett, hogy mi\u00e9rt ilyen f\u00e9rfihoz kellett hozz\u00e1adni engem. Nem sokkal k\u00e9s\u0151bb megbetegedett, mi pedig s\u0171r\u0171n l\u00e1togattuk, \u00e9s bel\u00e1tta, m\u00e9gis j\u00f3 emberhez mentem hozz\u00e1.<\/p>\n

Ilka n\u0151v\u00e9rem is kiskoromban f\u00e9rjez ment Huszka Pist\u00e1hoz. K\u00e9t gyerek\u00fck sz\u00fcletett, D\u00e9nes \u00e9s Ica. Kispiacon \u00e9ltek. Hozz\u00e1juk gyakran j\u00e1rtunk. \u0150k szakm\u00e1nyosak voltak. A f\u00e9rje beteg volt, a has\u00e1ban volt valamif\u00e9le csom\u00f3, az orvosok sem tudt\u00e1k, mi baja. Egy h\u00fasv\u00e9th\u00e9tf\u0151n a szomsz\u00e9dban voltunk, s l\u00e1ttuk el\u0151tt\u00fcnk Pist\u00e1t, integett\u00fcnk neki, megy\u00fcnk. \u0150 sz\u00f3lt, hogy nem kell, ment hazafel\u00e9. Haza\u00e9rt, s a fia \u00e9pp ment valahov\u00e1. K\u00e9rdezte, kell-e neki seg\u00edts\u00e9g, vagy elmehet. Azt felelte, menjen nyugodtan, el\u00e9g, ha Julis ott van. Mire D\u00e9nes haza\u00e9rt, az apja m\u00e1r nem \u00e9lt. K\u00e9s\u0151bb Ilka f\u00e9rjhez ment G\u00e9z\u00e1hoz, akivel le\u00e9lte \u00e9lete elk\u00f6vetkezend\u0151 r\u00e9sz\u00e9t. D\u00e9nesnek \u00e9s Ic\u00e1nak is k\u00e9t gyereke sz\u00fcletett.<\/p>\n

B\u00f6zse n\u0151v\u00e9rem Galamboson \u00e9lt a f\u00e9rj\u00e9vel, Tornai Ferenccel. Csak neki volt mind\u00fcnk k\u00f6z\u00fcl igazi lakodalma, mert a f\u00e9rje csal\u00e1dja nem volt olyan szeg\u00e9ny. Az any\u00f3sa nem engedte, hogy egyszer\u0171en csak megesk\u00fcdjenek, ez\u00e9rt lakodalmat szervezett. Ak\u00e1rmilyen szeg\u00e9nyek is voltunk, \u00e9desany\u00e1m mindenkinek adott valamit, amikor megh\u00e1zasodtunk. Mindenki kapott egy szobab\u00fatort \u2013 k\u00e9t \u00e1gy, egy asztal h\u00e1rom sz\u00e9kkel, egy \u00e9jjeliszekr\u00e9ny \u00e9s egy szekr\u00e9ny, amikb\u0151l \u00e9n kett\u0151t kaptam, ennek nem \u00f6r\u00fcltek a testv\u00e9reim \u2013, n\u00e9gy p\u00e1rn\u00e1t, egy dunn\u00e1t, egy paplant, komplett feh\u00e9r \u00e1gyhuzatot, \u00e1gyter\u00edt\u0151t, asztalter\u00edt\u0151t. A fi\u00fak egy csik\u00f3t kaptak. Azt mes\u00e9lte \u00e9desany\u00e1m, azt mondta neki az any\u00f3sa, mikor \u00f6sszeh\u00e1zasodtak ap\u00e1mmal, m\u00e9g annyija sincs, hogy lehajtsa a fej\u00e9t. Any\u00e1m nem akarta, hogy az \u0151 l\u00e1nyaival is ez legyen. Ez rosszul esett neki, \u00e9s eltervezte, ha lesz gyereke, biztosan vesz nekik valamit. Ap\u00e1mnak ez annyira nem tetszett, de anya nem engedett ebb\u0151l. Egy horv\u00e1t asztalosn\u00e1l csin\u00e1ltatta a b\u00fatorokat, aki nagyon csod\u00e1lkozott, hogy ilyen szeg\u00e9ny a csal\u00e1d, m\u00e9gis b\u00fatort csin\u00e1ltat a gyerekeknek, de \u00f6r\u00fclt, hisz mind ki volt fizetve. Abban az \u00e9vben esk\u00fcd\u00f6tt Jol\u00e1n \u00e9s Etus, amelyikben B\u00f6zse. K\u00e9t gyerek\u00fck sz\u00fcletett: Ferike \u00e9s \u00c9va.<\/p>\n

Etus testv\u00e9rem f\u00e9rjhez ment Jakab s\u00f3gorhoz. Ez a frigy nehezen j\u00f6tt \u00f6ssze. Jakab S\u00e1ndorban lakott, de a testv\u00e9re a k\u00f6zeli \u00fat\u00e1szh\u00e1zban lakott, ott ismerkedtek \u00f6ssze Etussal, amikor ment\u00fcnk oda v\u00edz\u00e9rt. Jakab egyszer elment a h\u00f3t\u00far\u00f3val a rokonaihoz, s elk\u00fcldte a n\u0151v\u00e9r\u00e9nek, Giz\u00e1nak a l\u00e1ny\u00e1t, Ljilj\u00e1t, sz\u00f3ljon a n\u0151v\u00e9remnek, hogy menjen \u00e1t besz\u00e9lgetni. Mi elj\u00e1tszottuk vele az id\u0151t, \u00e9s amikor l\u00e1tta visszamenni a h\u00f3t\u00far\u00f3t, akkor jutott esz\u00e9be az \u00fczenet. De Etus ezt nem sajn\u00e1lta annyira, mivel nem nagyon tetszett neki Jakab, ugyanis nem volt j\u00f3 t\u00e1ncos. Merthogy \u0151 nagyon szeretett t\u00e1ncolni. K\u00e9t hetet adott Jakab, am\u00edg meggondolja, hozz\u00e1 akar-e menni, vagy sem. Egy vas\u00e1rnap gur\u00e1blit s\u00fct\u00f6ttek az itthoniak. T\u00edz\u00e9ves lehettem. Mi kint \u0151rizt\u00fck a lib\u00e1kat, egy b\u00e1csi odaj\u00f6tt, s k\u00e9rdezte, n\u00e1latok t\u00e1n lakodalom van? Nincs n\u00e1lunk semmi \u2013 feleltem. Egyszer csak meg\u00e9rkezett egy fekete fi\u00e1ker az udvarba. A b\u00e1csi mondta, itt csak lakodalom lesz. \u00c9n m\u00e9g akkor is azt, mondtam, ki tudja, minek j\u00f6ttek. Mint kider\u00fclt, Etus\u00e9rt j\u00f6ttek. Mindenki bent volt, apa pedig megn\u00e9zegette a kocsit, \u00e9s egy pisztolyt pillantott meg. Jol\u00e1n \u00e9s az udvarl\u00f3ja k\u00e9s\u0151bb indultak a b\u00e1lba. Ezt Jakab a fi\u00e1kern\u00e9l megl\u00e1tta, azt hitte hirtelen, hogy Etus az. Szerencs\u00e9re Jol\u00e1n h\u00e1tran\u00e9zett, Jakab pedig megnyugodott, nem hagyja cserben a kedvese. Ha nem tesz \u00edgy, tal\u00e1n lel\u0151tte volna. Apa k\u00e9s\u0151bb elmondta any\u00e1nak, hogy mit l\u00e1tott, s mondta, nem tudja, milyen lesz a l\u00e1nya sorsa. Az \u00e9vek m\u00fal\u00e1s\u00e1val egym\u00e1sba szerettek. Egy l\u00e1nyuk is sz\u00fcletett, Icu.<\/p>\n

Etus varr\u00f3n\u0151nek tanult, \u0151 az egyed\u00fcli, aki tov\u00e1bbtanult a csal\u00e1db\u00f3l. Nem volt kinti munk\u00e1ra val\u00f3, v\u00e9kony, gyenge volt, ez\u00e9rt megengedt\u00e9k neki. El\u0151sz\u00f6r itt a faluban tanult, majd Martonoson varr\u00f3n\u0151kn\u00e9l. Otthon dolgozott, persze ha nem volt munk\u00e1ja, kij\u00f6tt a f\u00f6ldekre. Miut\u00e1n \u00f6sszeh\u00e1zasodtak, fa \u00e9rje nem engedte, hogy dolgozzon, ha a csal\u00e1dnak kellett valami, azt megcsin\u00e1lta, de nem akarta t\u00falterhelni.<\/p>\n

Jancsi b\u00e1ty\u00e1m j\u00f3 tanul\u00f3 volt, a tan\u00e1rai nagyon szerett\u00e9k volna, hogy folytassa az iskol\u00e1t. Nem engedt\u00e9k neki a sz\u00fcleink, azt mondt\u00e1k, ha a t\u00f6bbiek nem tanultak tov\u00e1bb, akkor neki sem szabad. \u0150 k\u00e9s\u0151n n\u0151s\u00fclt meg, 63-ban \u2013 26 \u00e9vesen. Elvette Marisk\u00e1t, sz\u00fcletett egy l\u00e1nyuk, Edit. Elv\u00e1ltak, a feles\u00e9ge vitte mag\u00e1val a gyereket. Egyszer-k\u00e9tszer elhozta Jancsi, de k\u00e9s\u0151bb nem adta oda neki, majd elmentek k\u00fclf\u00f6ldre, az\u00f3ta nem tudok r\u00f3la semmit. J\u00e1nos \u00fajran\u0151s\u00fclt, elvette Katit, vele sok\u00e1ig egy\u00fctt voltak, de elv\u00e1ltak. Ezut\u00e1n elvett egy horgosi n\u0151t, akivel egy\u00fctt lakott az egyik el\u0151z\u0151 h\u00e1zass\u00e1g\u00e1b\u00f3l sz\u00fcletett fia. Ott rossz sora volt, \u00fct\u00f6tt\u00e9k-vert\u00e9k. Elj\u00f6tt onnan, de visszament. Eladt\u00e1k a f\u00f6ldj\u00fcket, vettek egy h\u00e1zat a horgosi cig\u00e1nytelep k\u00f6zel\u00e9ben. J\u00e1nos akkor megvakult, ez\u00e9rt nyugd\u00edjazt\u00e1k.<\/p>\n

Jol\u00e1n n\u0151v\u00e9rem Kozma J\u00f3zsefhez ment hozz\u00e1. K\u00e9t gyerek\u00fck sz\u00fcletett, Margit \u00e9s J\u00f3ska. Jol\u00e1n mindig el\u00e9g akaratos \u00e9s forr\u00f3fej\u0171.<\/p>\n

Sz\u00fcletett m\u00e9g egy testv\u00e9rem, Piroska, de \u0151 meghalt kiskor\u00e1ban. A sz\u00fcleim azt mondt\u00e1k, \u201efr\u00e1szt\u201d kapott.<\/p>\n

Egyik testv\u00e9remet, \u00c1git \u00e9desap\u00e1m n\u0151v\u00e9r\u00e9\u00e9k elvitt\u00e9k, mivel nekik nem lehetett gyerek\u00fck. Ez akkoriban nem volt ritkas\u00e1g. Sokszor elsiratta anya.<\/p>\n

A h\u00e1bor\u00fakr\u00f3l<\/strong><\/p>\n

Apa 1915-ben ment katon\u00e1nak, aknavet\u0151s volt. Csak tizenh\u00e9t \u00e9ves volt, de mivel h\u00e1bor\u00fa volt, elvitt\u00e9k. Azt mondta, eg\u00e9szen Ukrajn\u00e1ig lementek, s tizennyolcan voltak egy cset\u00e1ban. Egyszer, mikor bel\u0151ttek k\u00f6z\u00e9j\u00fck, csak h\u00e1rman maradtak \u00e9lve. Amikor kicsit t\u00f6bbet ivott, ezt \u00e9nekelte: \u201eA granicai temet\u0151, aknavet\u0151k s\u00edrja benne az els\u0151. K\u00f6r\u00fcl\u00f6tte hat kisl\u00e1ny, k\u00f6zt\u00fck van az \u00e9n bab\u00e1m, h\u00e1rom aranygy\u0171r\u0171 ragyog az ujj\u00e1n.\u201d Nem sz\u00edvesen mes\u00e9lt a h\u00e1bor\u00fas \u00e9lm\u00e9nyeir\u0151l.<\/p>\n

Matyi b\u00e1ty\u00e1m a m\u00e1sodik vil\u00e1gh\u00e1bor\u00faban volt h\u00edd\u00e1sz, Jancsi pedig Trebinj\u00e9ben szolg\u00e1lt.<\/p>\n

\u00c9n 1945. \u00e1prilis 7-\u00e9n sz\u00fclettem. Anya mes\u00e9lte, hogy az asszonyoknak bujk\u00e1lniuk kellett. A nemzetk\u00f6zi \u00faton laktunk. Ha l\u00e1tt\u00e1k, hogy j\u00f6nnek az oroszok vagy a partiz\u00e1nok, az emberek menek\u00fcl\u0151re fogt\u00e1k, ki merre l\u00e1tott. A n\u0151k f\u00e9ltek, nehogy meger\u0151szakolj\u00e1k \u0151ket. Szerencs\u00e9re ilyen a mi csal\u00e1dunkban nem t\u00f6rt\u00e9nt, de t\u00f6bb r\u00e9mes esetr\u0151l is hallottam. A katon\u00e1k azt mondt\u00e1k, \u201ebabusk\u00e1k\u201d kellenek nekik. A f\u00e9rfiak att\u00f3l rettegtek, hogy fogolynak vagy \u00f6k\u00f6rhajcs\u00e1rnak viszik \u0151ket. Piri \u00e9s \u00e9n kicsik voltunk, anya vigy\u00e1zott r\u00e1nk, \u00e9n a b\u00f6lcs\u0151ben, Piri meg a fi\u00f3kban fek\u00fcdt. Ekkor egy orosz t\u00e9vedt arra, bej\u00f6tt. Oda\u00e1llt a k\u00e9t kicsi k\u00f6z\u00e9, r\u00e1fogta any\u00e1mra a fegyvert. \u00c9desany\u00e1m mutatta neki, hogy agyonl\u0151heti. De az nem b\u00e1ntotta. Anya \u00fagy \u00e9rtette, bicsk\u00e1t k\u00e9r, s \u00e1tsz\u00f3lt a szomsz\u00e9dba. A szomsz\u00e9d mondta, k\u00e9rhet, csak tart\u00f3ztassa fel, hogy el b\u00edrjon l\u00f3gni. El is ment. Anya volt a k\u00f6rny\u00e9kbeli gyerekek dad\u00e1ja akkor, \u00e9s egy fi\u00fa beszaladt ord\u00edtva: \u201eAny\u00e1m, j\u00f6nnek a partiz\u00e1nok! Itt vannak nem messze.\u201d Mint akit kil\u0151ttek, \u00fagy futott el az orosz. Amikor visszat\u00e9rtek, a h\u00e1zakban felfordul\u00e1s, \u00fcr\u00fcl\u00e9k v\u00e1rta \u0151ket. Apa akkor m\u00e9g nem ivott, de az oroszok biliben, permetez\u0151ben, amiben \u00e9rt\u00e9k, hordt\u00e1k az alkoholt. Mondt\u00e1k neki, hogy igyon, nem akart, de nem volt m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1sa. A Sundec-h\u00e1zban f\u0151zte apa a p\u00e1link\u00e1t. Ott volt egy nagy feh\u00e9r kutya. Amikor az oroszok j\u00f6ttek, ketten is r\u00e1fogt\u00e1k a fegyvert a kuty\u00e1ra. Anya odament a gyerekekkel a kuty\u00e1hoz. A kutya is menek\u00fclt. Bementek az oroszok az udvarba. Any\u00e1\u00e9k el\u0151tte birk\u00e1t v\u00e1gtak, b\u00e1r tudt\u00e1k, nem biztos, hogy \u0151k fogj\u00e1k megenni. Megl\u00e1tta az egyik orosz a v\u00e9rt, \u00e9s meg volt gy\u0151z\u0151dve arr\u00f3l, egy orosz katon\u00e1t \u00f6ltek ott meg. Felkutatt\u00e1k a h\u00e1zat. A f\u0151n\u00f6k\u00fck k\u00f6zben a kocsm\u00e1ban volt. Tal\u00e1n sz\u00f3lt neki valaki, \u00e9n sem tudom, mi t\u00f6rt\u00e9nt, de bej\u00f6tt oda, bekiab\u00e1lt r\u00e1juk, anya megijedt. A k\u00e9t orosz katona kirohant, s ez az ember \u00fagy elverte \u0151ket a puska tus\u00e1val, hogy csak ny\u00f6gtek. \u00cdrt egy pap\u00edrt a h\u00e1z ur\u00e1nak, Gyura b\u00e1csinak, miszerint nem b\u00e1nthatj\u00e1k \u0151ket az orosz katon\u00e1k.<\/p>\n

K\u00e9s\u0151bb Tito idej\u00e9ben eml\u00e9kszem, hogy az iskol\u00e1ban fel kellet mondani: \u201eJosip Broz Tito ro\u0111en dvadesetpetog maja.\u201d Tit\u00f3r\u00f3l tanultunk verseket, egy r\u00e9szletre eml\u00e9kszem: \u201eJ\u00f6n a vonat, fut a h\u00eddon, rajta j\u00f6n majd Tito marsall nagy tan\u00edt\u00f3nk.\u201d A m\u00e1jus elseje hatalmas \u00fcnnep volt. Egyszer a mellett\u00fcnk lev\u0151 nemzetk\u00f6zi \u00faton ment el Tito, akkor m\u00e1r asszony voltam. Rengetegen n\u00e9zt\u00fck, ahogy elvonul az integet\u0151 Tito \u00e9s Jovanka. Az emberek kiab\u00e1lt\u00e1k, hogy \u00e9ljen Tito. Egy sz\u00e9p nagy aut\u00f3val mentek. Valamint erre is j\u00e1rt a minden \u00e9vben k\u00f6rbevitt ifj\u00fas\u00e1gi staf\u00e9ta, melyet Tit\u00f3nak sz\u00e1ntak. N\u00e1lunk volt a csere.<\/p>\n

Nagyn\u00e9n\u00e9m eml\u00e9kk\u00e9pei<\/strong><\/p>\n

Somogyi G\u00e1bor \u00e9s P\u00fcski Zsuzsanna h\u00e1zass\u00e1g\u00e1b\u00f3l tizedik gyermekk\u00e9nt sz\u00fclettem Kir\u00e1lyhalmon (ez a r\u00e9sz ma Kispiachoz tartozik) 1942. j\u00falius 19-\u00e9n. Ap\u00e1m n\u0151v\u00e9re k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt, hogy a sz\u00fcletend\u0151 gyereket adj\u00e1k nekik \u00f6r\u00f6kbe, mert nekik nem volt gyerek\u00fck. Kisbaba koromban l\u00e1tt\u00e1k, hogy valami probl\u00e9ma van, ez\u00e9rt \u00f6r\u00f6kbe adtak Csug\u00e1ny Bertalann\u00e9 Somogyi \u00c1gnesnek \u00e9s csal\u00e1dj\u00e1nak. \u0150k Magyarorsz\u00e1gra hoztak, itt \u00e9lt\u00fcnk, de k\u00f6zben j\u00f6tt a h\u00e1bor\u00fa. Ez alatt a nevel\u0151ap\u00e1mat elvitt\u00e9k katon\u00e1nak, s orosz fogs\u00e1gba ker\u00fclt. Mi pedig lemenek\u00fclt\u00fcnk Jugoszl\u00e1vi\u00e1ba \u2013 b\u00e1r gyakorlatilag akkor m\u00e9g Magyarorsz\u00e1ghoz tartozott \u2013 a nagymam\u00e1hoz. Ott \u00e9rt benn\u00fcnket a h\u00e1bor\u00fa, de ha Budapesten maradunk sem lett volna jobb, lebomb\u00e1zt\u00e1k a lak\u00e1sunk a Szentkir\u00e1ly utc\u00e1ban, semmink sem maradt. A nevel\u0151apa haza\u00e9rt az orosz fogs\u00e1gb\u00f3l, \u00e9s \u00edrta, hogy menj\u00fcnk haza, vagy \u0151 j\u00f6n. Nevel\u0151any\u00e1m nem akarta, hogy \u0151 j\u00f6jj\u00f6n, mert f\u00e9lt, hogy mi lesz vel\u00fcnk, ha \u0151t meg\u00f6lik. \u00d6sszebesz\u00e9lt az unokatestv\u00e9r\u00e9vel, aki a hat\u00e1ron szolg\u00e1lt, hogy az majd \u00e1tseg\u00edt benn\u00fcnket, mert akkor boldog-boldogtalan j\u00e1rta a hat\u00e1rt. Lement\u00fcnk a hat\u00e1rra, azt mondt\u00e1k, egy puskatus jelz\u00e9s\u00e9vel indulhatunk. El\u0151tt\u00fcnk a f\u0171ben hasaltak koszov\u00f3i \u00e9s dalm\u00e1t katon\u00e1k. Amikor elcsendesedett minden, \u0151k fel\u00e1lltak, mond\u00e1k, hogy stoj, \u00e9s abban a pillanatban l\u0151ttek. Eltal\u00e1ltak minket, engem mind a k\u00e9t l\u00e1bamon, a nevel\u0151any\u00e1mat a l\u00e1ba fej\u00e9n. Mire bevittek a mil\u00edci\u00e1ra, majd szek\u00e9rrel Szabadk\u00e1ra, ami t\u0151l\u00fcnk 18 kilom\u00e9terre van, \u00e9n elv\u00e9reztem. A m\u0171t\u0151b\u0151l kirohant az orvos, any\u00e1m adott v\u00e9rt, megmentve \u00edgy az \u00e9letem. Rendbe hoztak. 2-3 h\u00f3nap m\u00falva \u00e1tj\u00f6hett\u00fcnk a hat\u00e1ron, \u00e1thoztak minket vagonokban. M\u00e1r v\u00e1rtak az \u00e1llom\u00e1son, \u00e9s ment\u00fcnk a Ter\u00e9z k\u00f6r\u00fati lak\u00e1sunkra, amit sz\u00fcks\u00e9glak\u00e1sk\u00e9nt kaptunk. A h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n ott nem volt mit enni, \u00e9hezt\u00fcnk. Megl\u00e1togatott minket els\u0151sz\u00fcl\u00f6tt b\u00e1ty\u00e1m, S\u00e1ndor, \u00e9s hozott nek\u00fcnk ennival\u00f3t. Nem sok eml\u00e9kk\u00e9pem van r\u00f3la, csak eml\u00e9kszem, hogy mondta anyuk\u00e1m: kelj fel, \u00c1gi, kelj fel, \u00c1gika, itt van a b\u00e1ty\u00e1d. Nagyon h\u00e1l\u00e1s vagyok a nevel\u0151sz\u00fcleimnek, mert mi\u00f3ta az eszemet tudom, mindig tiszt\u00e1ban voltam vele, hogy Jugoszl\u00e1vi\u00e1ban vannak az igazi sz\u00fcleim. A dinny\u00e9s apuka, aki mindig hozott nek\u00fcnk valamilyen gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t, meg minden sz\u00e9pet, j\u00f3t. \u00c9n tudtam, hogy \u0151k nem az \u00e9dessz\u00fcleim. \u00cdrtunk haza, de amit a sz\u00fcl\u0151k \u00edrtak, azok nem mentek \u00e1t. Az \u00e9n \u00e1komb\u00e1komjaimat, amikor megtanultam m\u00e1r els\u0151 oszt\u00e1lyban \u00edrni, azokat megkapt\u00e1k. Ap\u00e1m fontosnak tartotta, hogy tanuljak, foglalkozott velem. Egy\u00e9bk\u00e9nt \u0151 rep\u00fcl\u0151t\u00e9ren volt hang\u00e1rmester. 1953. november 3-\u00e1n elvitt\u00e9k a nevel\u0151ap\u00e1m, valamilyen R\u00e1kosi elleni perbe befogt\u00e1k, nagyon s\u00falyosan megb\u00fcntett\u00e9k. A k\u0151b\u00e1nyai fegyh\u00e1zba z\u00e1rt\u00e1k, nem is j\u00f6tt ki onnan, ott halt meg b\u00fcntet\u00e9s\u00e9nek let\u00f6lt\u00e9se el\u0151tt egy h\u00e9ttel 1956-ban. Jeltelen s\u00edrba temett\u00e9k. 1954. december 14-\u00e9n meghalt a nevel\u0151any\u00e1m, \u00edgy teljesen \u00e1rv\u00e1n maradtam. Nevel\u0151ap\u00e1mnak volt egy n\u0151v\u00e9re, Csug\u00e1ny \u00c1gnes, aki nem szeretett. 1956-ban a forradalom kit\u00f6r\u00e9sekor m\u00e1r int\u00e9zetben voltam, de nem tudtam, mi t\u00f6rt\u00e9nik, csak hogy nem j\u00e1rnak az aut\u00f3k vagy a vonatok. Nem inform\u00e1ltak benn\u00fcnket, r\u00e1di\u00f3t sem hallgathattunk. Akkor ap\u00e1m n\u0151v\u00e9re hazavitt engem a t\u00e9li sz\u00fcnetre Budapestre. A vas\u00fat\u00e1llom\u00e1son v\u00e1rtak minket. Amikor a D\u00e9lit\u0151l a Moszkva t\u00e9rig ment\u00fcnk, t\u00e1tva maradt a sz\u00e1m. Nagyon magam alatt voltam, hiszen lerombolt \u00e9p\u00fcleteket l\u00e1ttam mindenfel\u00e9. Nem tudom pontosan, mikor j\u00f6ttek be az oroszok, de tudom, hogy akkor Balatonzam\u00e1rdiban voltam, \u00e9s l\u00e1ttam, hogy egy eg\u00e9sz \u00e9jszak\u00e1n kereszt\u00fcl mentek le a tankok Nagykanizs\u00e1ra. Borzalmas volt. Ap\u00e1m n\u0151v\u00e9re mondta, hogy ad p\u00e9nzt, v\u00e1ltsam ki az \u00fatlevelet, \u00e9s menjek sz\u00e9pen haza Jugoszl\u00e1vi\u00e1ba, \u00e9s maradjak is otthon. Nehezen kaptam meg az \u00fatlevelet, el\u0151tte j\u00f3l kik\u00e9rdeztek. Hazamentem, nagyon kedvesen fogadtak. \u00c9desap\u00e1mmal le\u00fclt\u00fcnk elbesz\u00e9lgetni, elmondtam, mi a sz\u00e1nd\u00e9kom. Ugyanakkor azt l\u00e1ttam, mikor le\u00fclt\u00fcnk, hogy rajtam k\u00edv\u00fcl m\u00e9g \u00f6t gyerek \u00fcl az asztaln\u00e1l. Azon az \u00e9jszak\u00e1n elgondolkodtam, mit is kezdjek. A l\u00e1bam nem volt teljesen eg\u00e9szs\u00e9ges, nem tudtam volna kint dolgozni. Mondtam ap\u00e1mnak, hogy szeretn\u00e9k tanulni, de \u0151 azt mondta, csak varr\u00f3n\u0151nek tudna tan\u00edttatni, l\u00e1ssam be, sok gyerek van, \u00e9s mindenkir\u0151l gondoskodnia kell. Megmondtam, hogy ne haragudjanak, \u00e9n visszat\u00e9rek Magyarorsz\u00e1gra, \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lok tanulni. \u00c1llami gondoz\u00e1sba vettek, \u00e9s az \u00e1llam tan\u00edttatott. Els\u0151t\u0151l hatodik oszt\u00e1lyig Budapesten j\u00e1rtam iskol\u00e1ba, ut\u00e1na a balatonzam\u00e1rdi nevel\u0151otthonba ker\u00fcltem, ahol elv\u00e9geztem a hetedik \u00e9s a nyolcadik oszt\u00e1lyt. Majd ruh\u00e1zatipari technikumba jelentkeztem, de a magas k\u00f6vetelm\u00e9nyek voltak, \u00e9s helyhi\u00e1ny miatt nem vettek fel. H\u00f3dmez\u0151v\u00e1s\u00e1rhelyre ker\u00fcltem a Kossuth Zsuzsa Gimn\u00e1ziumba. Ott fejeztem be a k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1t, nagyon j\u00f3 tan\u00e1rok k\u00eds\u00e9ret\u00e9vel. A koll\u00e9giumban is j\u00f3l \u00e9reztem magam. Jelentkeztem a budapesti gy\u00f3gypedag\u00f3giai tan\u00e1rk\u00e9pz\u0151 f\u0151iskol\u00e1ra, ahov\u00e1 fel is vettek, nagyon boldog voltam. Azok az emberek, akik seg\u00edtettek, hogy ne maradjak mindig bent a koll\u00e9giumba, szerett\u00e9k volna, ha seg\u00edtek nekik, de mondtam, \u00e9n tanulni szeretn\u00e9k. J\u00f3l \u00e9reztem magam a f\u0151iskol\u00e1n. 1964-ben hazal\u00e1togattam a sz\u00fcleimhez, siker\u00fclt \u00f6sszeszednem annyi p\u00e9nzt. V\u00e1rtak a s\u00f3gorok, att\u00f3l f\u00e9ltek, hogy nem fognak megismerni. Term\u00e9szetesen megismertek, mert nagyon hasonl\u00edtunk a n\u0151v\u00e9reimmel. 1965-ben lediplom\u00e1ltam. Budapesten nem volt \u00e1ll\u00e1slehet\u0151s\u00e9g, ez\u00e9rt vid\u00e9kre ker\u00fcltem. Baj\u00e1ra mentem, hisz tudtam, hogy b\u00e1ty\u00e1m a v\u00e1ros k\u00f6zel\u00e9ben, M\u00e1t\u00e9telk\u00e9n \u00e9l. 1967-t\u0151l minden \u00e9vben hazamentem sz\u00fcleimhez, abban az id\u0151ben egy \u00e9vben csak egyszer lehetett k\u00fclf\u00f6ldre menni. Ami ebben nagyon f\u00e1j, 1975-ben haza mentem a betegesked\u0151 \u00e9desany\u00e1mhoz, de a temet\u00e9s\u00e9re, ami h\u00fasv\u00e9t k\u00f6rny\u00e9k\u00e9re esett, nem tudtam elmenni, mert nem kaptam \u00fatlevelet.<\/p>\n

Baj\u00e1n egy kis iskol\u00e1ban dolgoztam, ott j\u00f3l \u00e9reztem magam. Majd k\u00e9s\u0151bb, 23 \u00e9v ut\u00e1n, a kis iskol\u00e1nk int\u00e9zm\u00e9nny\u00e9 fejl\u0151d\u00f6tt: \u00e1ltal\u00e1nos iskola, di\u00e1kotthon, \u00f3voda, \u00e9s szakiskola is volt. Innen mentem nyugd\u00edjba 1998-ban, de megh\u00edvtak a Szent R\u00f3kus K\u00f3rh\u00e1zba logop\u00e9dusnak, ott h\u00e9t \u00e9vig dolgoztam. Majd egy seg\u00edt\u0151 szervezetbe ker\u00fcltem ism\u00e9t gy\u00f3gypedag\u00f3gusk\u00e9nt, ott m\u00e9g \u00f6t \u00e9vig dolgoztam, de el kellett menjek, mert a l\u00e1bam nagyon rossz \u00e1llapotban volt.<\/p>\n

1977-ban f\u00e9rjhez mentem, nagyon \u00f6r\u00fcltem, hogy a csal\u00e1dom is jelen volt. N\u00e9gy \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb sajnos elhunyt a f\u00e9rjem. \u0150 hozott a h\u00e1zass\u00e1gba egy 12 \u00e9ves l\u00e1nyt, aki apja hal\u00e1lakor 16 \u00e9ves volt. \u00c9n neveltem tov\u00e1bb, majd 18 \u00e9vesen elment t\u0151lem. Ut\u00e1na az unokah\u00fagom is lakott n\u00e1lam. 1987-ben lett \u00f6sszek\u00f6lt\u00f6ztem az p\u00e1rommal. 10 \u00e9vig \u00e9lt\u00fcnk egy\u00fctt, majd 1998-ban \u0151 is elhunyt.<\/p>\n

Ugyanaz a kezdet, m\u00e9gis k\u00e9t teljesen m\u00e1s \u00fat. Egy helyr\u0151l indultak, \u00e9s nagyon k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 utakat j\u00e1rtak be a t\u00f6rt\u00e9nelem r\u00f6g\u00f6s \u00fatjain.<\/p>\n

A nagymam\u00e1m <\/strong><\/p>\n

N\u00e9v: Balog Zsuzsanna (sz\u00fcl. Somogyi)<\/p>\n

Sz\u00fclet\u00e9si d\u00e1tum: 1945. \u00e1prilis 7.<\/p>\n

Sz\u00fclet\u00e9si hely: Kispiac<\/p>\n

Foglalkoz\u00e1s: nyugd\u00edjas<\/p>\n

Nagyn\u00e9n\u00e9m eml\u00e9kk\u00e9pei<\/strong><\/p>\n

N\u00e9v: Horv\u00e1thn\u00e9 Somogyi \u00c1gnes<\/p>\n

Sz\u00fclet\u00e9si d\u00e1tum: 1942. j\u00falius 19.<\/p>\n

Sz\u00fclet\u00e9si hely: Kispiac<\/p>\n

Foglalkoz\u00e1s: nyugd\u00edjas<\/p>\n

\"BS1\"<\/a>
\n\"BS2\"<\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

KMV\u20132015 \u00a0\u00a0\u00a0N\u00c9PRAJZI P\u00c1LY\u00c1ZAT I. d\u00edj Ber\u00e9nyi Sarolta: CSAL\u00c1DOM T\u00d6RT\u00c9NETE A g\u0151z\u00f6lg\u0151 vas\u00e1rnapi leves mell\u00e9 a nagymam\u00e1mn\u00e1l mindig t\u00e1lalva van egy \u00e9rdekes gyerekkori t\u00f6rt\u00e9net. A h\u00fas \u00e9s a s\u00fctem\u00e9ny meg\u00e9rkez\u00e9s\u00e9vel egyre t\u00f6bb sztorit hallok, s k\u00e9rek a mam\u00e1mt\u00f3l. Mindig mes\u00e9l valami…<\/span><\/p>\n

Tov\u00e1bb \u203a<\/a><\/div>\n

<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":10444,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_mi_skip_tracking":false},"categories":[146,128],"tags":[137,147,50,62],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/11780"}],"collection":[{"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=11780"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/11780\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":11785,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/11780\/revisions\/11785"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/media\/10444"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=11780"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=11780"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=11780"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}