{"id":10695,"date":"2014-05-05T13:26:01","date_gmt":"2014-05-05T11:26:01","guid":{"rendered":"http:\/\/tg.edu.rs\/hun\/?p=10695"},"modified":"2014-05-13T13:27:40","modified_gmt":"2014-05-13T11:27:40","slug":"papp-katalin-a-teboly-kekje","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/papp-katalin-a-teboly-kekje\/","title":{"rendered":"Papp Katalin: A T\u00e9boly k\u00e9kje"},"content":{"rendered":"

S\u00c1RV\u00c1RI DI\u00c1K\u00cdR\u00d3K T\u00c1BORA 2014<\/strong><\/p>\n

Papp Katalin: A T\u00e9boly k\u00e9kje<\/strong><\/p>\n

Napok \u00f3ta zavarts\u00e1g uralkodik rajtam. Nem ismerem fel az embereket. Van, hogy a hangjukat sem hallom, csak t\u00e1voli morajl\u00e1st. A szemeik \u00fcresek. A tekintet\u00fck tompa, majdhogynem vak. A sz\u00e1juk sz\u00fcntelen mozog, \u00e9s tudom, tudom… r\u00f3lam fecsegnek. R\u00e1m csak akkor n\u00e9znek, ha \u00f6sszet\u00f6r\u00f6k valamit, vagy ha s\u00edrok. Az orvos azt mondta, hogy j\u00f3 lenne min\u00e9l t\u00f6bbet emberek k\u00f6z\u00f6tt lennem, de ez egyre kev\u00e9sb\u00e9 kivitelezhet\u0151. Ostob\u00e1k. Gy\u0171l\u00f6l\u00f6m \u0151ket, undorodom t\u0151l\u00fck. \u00c9s azt hiszik, hogy tudnak \u00e9lni, hogy amit csin\u00e1lnak, az maga az \u00e9l\u00e9s…<\/p>\n

B\u00e1r kezdetben m\u00e9g halv\u00e1ny rem\u00e9ly volt r\u00e1, hogy ne bomoljon meg az elm\u00e9m, mint sokaknak a csal\u00e1db\u00f3l, id\u0151vel ez az \u00e1br\u00e1nd szertefoszlott, \u00e9s kezdett bel\u0151lem kiveszni a nyugalom, a t\u00fcrelem, a kedvess\u00e9g \u00e9s az \u00f6r\u00f6m. Szeg\u00e9ny kurva any\u00e1m. Mikor utolj\u00e1ra l\u00e1ttam, hat \u00e9ves lehettem. Abban a h\u00f3napban akkor el\u0151sz\u00f6r mehett\u00fcnk be hozz\u00e1. Vir\u00e1gokat is szedtem neki: sz\u00e1zszorsz\u00e9pet \u00e9s pitypangot. Kellemes tavaszi d\u00e9lut\u00e1n volt. Egy kicsit f\u00e9ltem az elmegy\u00f3gyint\u00e9zetben, mindig apus kez\u00e9t fogtam. Mikor bel\u00e9pt\u00fcnk a k\u00f3rterembe, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rz\u00e9s j\u00e1rt \u00e1t, hideg \u00e9s idegen. R\u00e1nk se pillantott. K\u00e9t \u00e1pol\u00f3 vigy\u00e1zott r\u00e1, nehogy k\u00e1rt tegyen \u00f6nmag\u00e1ban. \u00dcveges szemekkel n\u00e9zett az ablakon kifel\u00e9. F\u00e9lelmemet legy\u00fcrk\u0151zve futottam hozz\u00e1. \u00c1t akartam karolni. Nem ismert fel. Megvet\u00e9ssel n\u00e9zett r\u00e1m, mint egy ocsm\u00e1ny f\u00e9regre. Irgalmatlanul pofon v\u00e1gott. Nekisz\u00e1lltam az \u00e9jjeliszekr\u00e9nynek, az megbillent, \u00e9s az ed\u00e9ny lezuhant r\u00f3la. A fejemen t\u00f6rt sz\u00e9t. Egy hang se j\u00f6tt ki a torkomon a d\u00f6bbenett\u0151l. Nem tudtam, mi t\u00f6rt\u00e9nik. \u00c9reztem, ahogy a v\u00e9r cs\u00f6rgedezik az arcomon. L\u00e1ttam, hogy az \u00e1pol\u00f3k az \u00e1gyhoz k\u00f6t\u00f6zik az \u0151rj\u00f6ngve \u00fcv\u00f6lt\u00f6z\u0151 n\u0151t. Engem meg apus felkapott, \u00e9s vitt \u00f6sszevarratni a fejemet. N\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap m\u00falva meghalt. Nem vittek el a temet\u00e9s\u00e9re. Apus is k\u00f6vette. Egy \u00e9vvel \u00e9lte t\u00fal any\u00e1mat.<\/p>\n

Mostan\u00e1ban m\u00e9lab\u00fas vagyok. Nem tudom, mit tegyek. V\u00e1rok. Nem f\u00fcgg\u00f6k, pedig szeretn\u00e9k. Bizonytalanul \u00e9s bizalmatlanul \u00e1llok, de nem a talaj a gond, hanem a l\u00e1baim. Lehangol\u00f3, gyilkos \u00e9s medd\u0151 majdnem minden hat\u00e1s, ami \u00e9r.<\/p>\n

Sokszor a kertre n\u00e9z\u0151 sz\u00e9lesre t\u00e1rt ablak p\u00e1rk\u00e1ny\u00e1ra k\u00f6ny\u00f6k\u00f6lve egyre csak az id\u0151 m\u00fal\u00e1s\u00e1t figyelem. A hajnali k\u00f6d dr\u00e1gak\u00f6vek k\u00e1pr\u00e1z\u00f3 szil\u00e1nkjaik\u00e9nt a r\u00fcgyeken lehemperg\u0151 \u00e9s megaluv\u00f3, harmatt\u00e1 \u00f6lelkez\u0151 cseppjeit.<\/p>\n

\u00d6nmagamat \u00fcresnek \u00e9s elveszettnek \u00e9rzem, a vil\u00e1got \u00e9s annak t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seit pedig val\u00f3tlannak \u00e9s bizonytalannak. Valami k\u00e9sz\u00fcl\u0151dik, k\u00f6zben minden pillanatban meghal \u00e9s ujj\u00e1sz\u00fcletik minden, de m\u00e9gsem \u00faj, hanem olyan r\u00e9gi, mint az rozsd\u00e1s \u00e1gyak a dilih\u00e1zban. Hi\u00e1ba festik \u0151ket \u00fajra, a fest\u00e9k lepattog. Felesleges \u00e9s a magam boldogs\u00e1g\u00e1hoz viszony\u00edtva \u00e9rtelmetlen dolgok hajszol\u00e1s\u00e1val t\u00f6lt\u00f6m perceimet. \u00dajabban \u00e1llatokat k\u00ednzok. Nem jelent \u00e9lvezetet. Vel\u00fck egy\u00fctt szenvedek, \u00e1t\u00e9lem a k\u00ednjukat. Az \u0151 test\u00fckkel egy\u00fctt az \u00e9n lelkem is meghal. Lassan \u00e9s keservesen. Most m\u00e1r \u00fagyis mindegy. Nem akarok bizony\u00edtani. F\u00e1radt vagyok.<\/p>\n

Kilenc \u00e9vvel ap\u00e1m hal\u00e1la ut\u00e1n ismertem meg \u0151t. Igazi f\u00e9rfi volt. M\u0171velt, vil\u00e1got j\u00e1rt \u00e9s okos. Magas, izmos, f\u00e9lelmetesen sz\u00e9p, \u00e9s olyan m\u00e9lyrehatol\u00f3 z\u00f6ld szemei voltak, mint egy p\u00e1r f\u00e9nyes \u00e9kk\u0151, csak \u00fagy villogtak vastag szem\u00f6ld\u00f6ke alatt. Vonz\u00f3 volt a feje b\u00fabj\u00e1t\u00f3l a l\u00e1ba ujj\u00e1ig. N\u0151cs\u00e1b\u00e1sz volt, \u00e9n m\u00e9gis azt hittem, hogy k\u00fcl\u00f6nb vagyok a t\u00f6bbi n\u0151n\u00e9l. Mindig a fej\u00e9t f\u00e9lrebillentve, az \u00e1ll\u00e1t kiss\u00e9 felemelve, s\u00e1rmosan mosolyogva cserk\u00e9szte be \u00e1ldozatait. Ebben voltam m\u00e1s a t\u00f6bbi n\u0151n\u00e9l: \u00f6nk\u00e9nt, tudatosan s\u00e9t\u00e1ltam be a csapd\u00e1j\u00e1ba. B\u00f6lcs, \u0151szinte \u00e9s kegyetlen volt egyszerre. Semmire sem v\u00e1gytam m\u00e9g annyira, mint az \u00e1ltala okozott k\u00ednokra. M\u00e9g mindig reszketek, ha r\u00e1 gondolok. Borzalmasan f\u00e9ltem t\u0151le. \u0150r\u00fclten szerelmes lettem bel\u00e9. Jobban szerettem Istenn\u00e9l, minden szav\u00e1t elhittem, mintha csak szent\u00edr\u00e1s lenne, \u00e9ltet\u0151 ige. Azt\u00e1n megt\u00f6rt\u00e9nt.<\/p>\n

Es\u0151s keddi d\u00e9lut\u00e1n volt. Cs\u00f6ng\u00f6tt a telefon. Azt mondt\u00e1k, baleset volt, s\u00falyos, azt mondt\u00e1k, nincs sok h\u00e1tra, \u0151 m\u00e9gis sok\u00e1ig szenvedett.<\/p>\n

M\u00e1r nincs menekv\u00e9s, megv\u00e1lt\u00e1somat mag\u00e1val vitte a s\u00edrba. J\u00f3zan eszem a m\u00falt\u00e9, az \u0151r\u00fclet n\u00f6vekv\u0151 izgalma r\u00e1z. Gondolatom, szavam egy t\u00e9bolyult\u00e9: t\u00e9nytorz\u00edt\u00f3, fecseg\u0151 kapkod\u00e1s. Nem merek a t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9zni, b\u00e1r lehet, magamon k\u00edv\u00fcl nem l\u00e1tn\u00e9k benne senkit. M\u00e9gis f\u00e9lek. Nem tudok sem enni, sem aludni.<\/p>\n

M\u00e9g mindig gyakran gondolok r\u00e1, meg a ravataln\u00e1l t\u00f6lt\u00f6tt \u00f3r\u00e1kra. Arra, amikor az utols\u00f3t l\u00e9legezte. Mikor az arca els\u00e1padt, kisimult. Mikor a tagjaib\u00f3l lassan \u00e9s v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen kisz\u00f6k\u00f6tt a melegs\u00e9g. Hogy mikor cs\u00f3kot nyomtam ajk\u00e1ra, m\u00e1r csak jeges \u00fcress\u00e9get tal\u00e1lt b\u00facs\u00fam. Elevens\u00e9gem \u00f6r\u00f6kre a hom\u00e1ly\u00e9 lett. Minden porcik\u00e1m remegett a d\u00fcht\u0151l \u00e9s az elkeseredetts\u00e9gt\u0151l. Haragszom r\u00e1, mert magamra hagyott. V\u00e9dtelen\u00fcl. Egyed\u00fcl. F\u00e1j a hallgat\u00e1s. Nem \u0151t sajn\u00e1lom. Magamat. A sz\u00fclet\u00e9semmel elvesztett es\u00e9lyt. El akarom engedni, ak\u00e1r b\u00facs\u00fa n\u00e9lk\u00fcl. Mi\u00e9rt nem tudok h\u00e1t belenyugodni? Azt k\u00edv\u00e1nom, b\u00e1rcsak az emberek \u00fagy ismern\u00e9nek, mint ahogy \u0151 hajdan\u00e1n. Hogy nyugalmat tal\u00e1ljak. Mondani, besz\u00e9lni akarok! De a szavak korl\u00e1toznak. Valah\u00e1nyszor belekezdek, a hangok \u00e9rtelm\u00fcket vesztik, \u00e9s rettenetesen nevets\u00e9gesen csengnek. Nem sz\u00f3lok h\u00e1t.<\/p>\n

Nyomaszt a v\u00e1ros. Hideg van, kor\u00e1n s\u00f6t\u00e9tedik, mintha minden l\u00e9legzet meg akarna fojtani. Tal\u00e1n az b\u00e1nt a legjobban, hogy nem akarok olyann\u00e1 v\u00e1lni, mint amilyenn\u00e9 tudom, hogy v\u00e1lni fogok. Olyan szomor\u00fa meg egyforma minden, \u00e9s ez a minden rohan, fejl\u0151dik \u00e9s tev\u00e9keny, s k\u00f6zben oly dekadens. Elmodnai sem tudom, mennyire v\u00e1gyom \u00e9lni. Mintha meg\u00e1llt volna az \u00e9let, \u00e9s csak m\u00falik az a tenger id\u0151.<\/p>\n

A napok, hetek, val\u00f3s, val\u00f3tlan elmos\u00f3dott. Kezdek furcsa, nem evil\u00e1gi dolgokat l\u00e1tni. M\u00e1r nem k\u00f6t ide semmi. El akarok menni. Futok, menek\u00fcl\u00f6k. Ki ebb\u0151l a sz\u00fcrke \u00e9s mocskos porf\u00e9szekb\u0151l. Az erd\u0151ben rogyok \u00f6ssze, ahol most az aranys\u00e1rga levelek z\u00e1pork\u00e9nt zuhognak sz\u00fcntelen. A nagy fa t\u00f6v\u00e9ben, ahol el\u0151sz\u00f6r tal\u00e1lkoztam vele, most a f\u00f6ld lomh\u00e1n leheli ki az utols\u00f3 \u0151szi napmeleg l\u00e1ngjait. T\u00e1voli hangokat hallok. Elindulok.<\/p>\n

Egy r\u00e9tre \u00e9rkezem. Bura alatt itt \u00e1ll a m\u00e1jus. A r\u00e9tet szeg\u00e9lyez\u0151 f\u00e1k egyszerre bontanak vir\u00e1got \u00e9s teremnek. Paplanmeleg, f\u00fclledt gy\u00fcm\u00f6lcsillat sz\u00e1ll. Mikor a puha f\u0171vel \u00e9s vir\u00e1gokkal bor\u00edtott f\u00f6ldre l\u00e9pek, hirtelen cs\u00f6nd lesz. A r\u00e9t k\u00f6zep\u00e9re s\u00e9t\u00e1lok. El\u0151sz\u00f6r a vir\u00e1gok kezdenek el csilingelni, azut\u00e1n a m\u00e9hecsk\u00e9k \u00e9s a pillang\u00f3k mosdanak meg a harmatban, \u00e9s v\u00e1ltoznak \u00e1t eg\u00e9szen apr\u00f3cska emberre hasonl\u00edt\u00f3 teremtm\u00e9nyekk\u00e9. \u00c9nekelnek, a madarak trill\u00e1znak. A f\u00e1k szellemei sz\u00f6kellnek ide-oda, b\u00e1rsonyos szell\u0151t kavarva. Leheveredek. M\u00e9ly leveg\u0151t veszek \u00e9s let\u00fcd\u0151z\u00f6m a b\u00f3dulatot. Mindenem zsong, s megperzsel\u0151dik ett\u0151l a csal\u00f3ka \u00e9s p\u00f3kfan\u00e1lk\u00f6nny\u0171, m\u00e1moros boldogs\u00e1gban. A cs\u00f6pp teremtm\u00e9nyek a hajatam lassan kif\u00e9s\u00fclik, vir\u00e1gokat fonnak bele. Ruh\u00e1m r\u00e1ncait kisim\u00edtj\u00e1k. K\u00e9szs\u00e9gesen \u00e1lomba k\u00eds\u00e9rnek.<\/p>\n

Pirkad. A lila \u00e9g alatt csak a vir\u00e1gok szirmai \u00e9s a szentj\u00e1nosbogarak pisk\u00e1lolnak halv\u00e1nyan. Megpillantom \u0151t. Velem szemben \u00fcl. Lassan felkel, mell\u00e9m \u00fcl. \u00d6l\u00e9be hajtja fejem, elringat… suttog, cs\u00f3kolgat.<\/p>\n

Ezt mondja: Csillagom, tulip\u00e1nk\u00e1m, \u00e9n kis rabom! L\u00e1sd, itt vagyok, mint k\u00edv\u00e1ntad, veled vagyok, val\u00f3s vagyok. Kioszhatatlan r\u00e9szed, egy veled, jobb r\u00e9szedn\u00e9l is jobb vagyok. \u00d3, ne szak\u00edtsd el t\u0151led \u00edgy magad! Mert tudd meg, k\u00f6nnyebb egy csepp vizet a h\u00e1borg\u00f3 t\u00f3ba ejtened s onnan kivenned tiszt\u00e1n, cs\u00f6kken\u00e9s \u00e9s n\u00f6veked\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, mint t\u0151lem magad elvenned \u00e9s nem vinned engem is. Kezemben a szemed a prizma, megt\u00f6ri a f\u00e1radt f\u00e9nyt, pisla l\u00e1ngj\u00e1t a falra veti \u00e1rnyakat sz\u00f3r rajta sz\u00e9t. L\u00e1tod, ezek vagyunk: \u00e1lmok s val\u00f3s\u00e1g, v\u00e1gyaknak a l\u00e9lek fal\u00e1ra vet\u00fclt t\u00f6red\u00e9kei, de nem mind igazak. Csak ha te akarod. Elhiszed? \u00cdg\u00e9rd, esk\u00fcdd! Ez \u00f6sszess\u00e9get, ilyen sok gy\u00f6ny\u00f6r\u0171t, becsest ki l\u00e1tott? Ezekre, az \u00e9letemre k\u00e9rlek! Ne k\u00e9telkedj, mert megvak\u00edtalak! Te nem szabadulhatsz a vil\u00e1gt\u00f3l, de \u0151 meg\u00f6l t\u00e9ged.<\/em><\/p>\n

S\u00edrok, k\u00f6nnyeim gyilkos patakk\u00e9nt futnak le az arcomon. Nem tudok hinni. Elszakadt bennem valami. V\u00e9rzek bel\u00fcl. Ki\u00e9rdemeltem a sorsom. Rettegek. Nem b\u00edrom tov\u00e1bb az arc\u00e1t, a k\u00e9r\u0151, szerelmes, halott tekintet\u00e9t. \u00d6sszeszor\u00edtom pill\u00e1imat. A szob\u00e1mban vagyok. Az ablak nyitva.<\/p>\n

A s\u0171r\u0171 k\u00f6d lust\u00e1n m\u00e1szik be a kerteken, lomh\u00e1n ter\u00fcl sz\u00e9t a mennyezet gerend\u00e1i k\u00f6z\u00f6tt \u00e9s lassan, ak\u00e1r a l\u00e9legzet, sz\u00e1ll le a paplanomra. \u00dagy t\u0171nik, mintha val\u00f3ban csup\u00e1n \u00e1lmodtam volna. M\u00e1r tudom, mint k\u00f6nnyeimnek, eml\u00e9keimnek \u00e9s minden m\u00e1snak is t\u00f6megs\u00edrja lesz az idegbaj \u00e9s a gyors feled\u00e9s.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

S\u00c1RV\u00c1RI DI\u00c1K\u00cdR\u00d3K T\u00c1BORA 2014 Papp Katalin: A T\u00e9boly k\u00e9kje Napok \u00f3ta zavarts\u00e1g uralkodik rajtam. Nem ismerem fel az embereket. Van, hogy a hangjukat sem hallom, csak t\u00e1voli morajl\u00e1st. A szemeik \u00fcresek. A tekintet\u00fck tompa, majdhogynem vak. A sz\u00e1juk sz\u00fcntelen mozog,…<\/span><\/p>\n

Tov\u00e1bb \u203a<\/a><\/div>\n

<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":10589,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_mi_skip_tracking":false},"categories":[130,128],"tags":[120,131],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/10695"}],"collection":[{"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=10695"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/10695\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":10696,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/10695\/revisions\/10696"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/media\/10589"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=10695"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=10695"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/tg.edu.rs\/hun\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=10695"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}