Papp Katalin versei

SÁRVÁRI DIÁKÍRÓK TÁBORA 2014

PAPP KATALIN VERSEI

Inkább hideg

Állsz az erdő közepén
Mellőled a fákat gyökereiddel megfojtottad,
Vagy azok egyszerűen kirohadtak
Te kegyetlen
Amikor rád gondolok
Mindig szégyellem magam
Ásnám én ki magam a fojtó gyökereidből
Sietve, mielőtt rám csavarodsz
Reménytelen

Hamvazószerda

Napokra elfeledtelek
Döbbentem rá ma este
Üres zsebemben fáradtan
cigarettát keresve

A napokban elfeledtem még
Levetkőzni az ágyba’
Lihegve mint az űzött vad
Fekszem a pirkadatra várva

Az éjjeliszekrény fiókjait
kulcsra zárva hagytad
szíjat hasít belőlem tudat
hogy a kulcsot nekem adtad

védtelenül, ostobán
sírok, mint egy gyerek
könny áztatja gyászruhám
holtan is szeretlek

különben olyan egyremegy
a fiók szinte tátong
egyetlen szál s néhány gyufa
az összes vigaszságom

a hálószoba ablakát
a huzat széjjeltárta
ő is tudja, látlak ma
talán utoljára

félek nem tudom mi lesz
ha az éjjel újra felfed
kívánlak mégis kapkodón
hányom föléd a földet

meggyújtom a szálat hát
lehet, eltévedtél
az összes percet ellopom
amit elfeledtél

a gyufa pedig egyre fogy
sorra törik kezemben
mit elrabolt az öntudat
most újra visszavettem

talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el
lehet hogy felperzseltelek
a puszta két szememmel

a cigaretta rövidül
a végén ég a hajnal

kérlek ne hagyj egyedül

a zűrzavar csak egyre nő
a szenvedély kegyetlen
hittem hogy elfeledtelek
de talán te ölsz meg engem

Kategória: 2013/2014, Diáktoll Címke: ,

Vélemény, hozzászólás?

Archívum