Hollandia
Berec Sári öregdiákunk az ELTE Néderlandisztika Tanszékének hallgatójaként Erasmus-ösztöndíjjal ( http://ec.europa.eu/programmes/erasmus-plus/discover/index_hu.htm) Hollandia legrégibb és legnagyobb egyetemének, az Univesiteit Utrecht hallgatója januártól. A holland egyetemista életben szerzett tapasztalatait, hollandiai élményeit, mi is követhetjük a blogját olvasva. Nézd meg a blogot itt
Utolsó előtti bejegyzését átvéve szeretnénk kedvet csinálni ahhoz, hogy kövessétek élménybeszámolóit!
“2016. február 1., hétfő
Szél, szél, szél
Tehát ahogy megígértem, a következő, amiről szó lesz, a szél.
3. SZÉL – Még jó, hogy ma írok a szélről, mert reggelre olyan szélvihar kerekedett, hogy csak néztem, hogy mi van. Van pár pálmafa az udvarban, és majd kitekerik az ágaikat a nagy széllökések. Az időjárás szerint “zware windstoten”, tehát erős széllökések várhatóak ma, különösen Zeeland, Dél-Holland, Észak-Holland és Friesland tartományokban. Akár a 75-90 km/h-t is elérhetik. Na erről beszéltem. Hollandia, tenger, szél, hideg, eső. És ebben az időben is simán bicajozgatnak a kis hollandkák. Sőt, az anyukák bakfiets-cel közlekednek. Erről majd bővebben is írok, de addig megmutatom, mi is ez a szerkezet.
4. Small talk – Ma megyek Utrechtbe és Houtenbe lakást nézni, remélem sikerül egyet kifogni, megnyerő lesz a mosolyom, a jelenlétem. Bár ami a small talk-okat illeti (magyarul nem tudom, van-e erre valami jó kifejezés, hollandul praatje, szóval ilyen kis beszélgetés a rendes beszélgetés előtt, úgy mint a “Mi újság”, “Hogy vagy”, “Micsoda időjárás” stb.) még nagyon sokat kell tanulnom. Igaz, magyarul se vágom ezeket az illedelmességi formákat, minek kell ilyenekkel zargatni az embereket, aikor semmi értelme nincs.
Tegnap, amikor itt voltak a vendégek, én csak ültem és hallgattam őket, ahogy viháncolnak és gyorsan beszélnek. Mindenről. Meg hát főleg a kutyákról, és azokról aztán tényleg mindent elmondtak. Általában kétszer-háromszor, csak szinonímákkal meg más kifejezéseket használva. Szóval most még a passzív nyelvhasználó státuszában lebegek, bár tudom, hogy csak úgy lehet elsajátítani egy nyelvet, ha beszél az ember, de hát olyan nehéz idegenekkel small talkingolni.
A Floortje (Flórika) nevű tacsi gazdája fél óra után végre megkérdezte, hogy én ki a csoda vagyok, családtag vagy miféle szerzet. És akkor végre elmondhattam, hogy ki vagyok, mi vagyok. Hogy 5 hónapot fogok itt lenni, vagyis pontosabban Utrechtben és hogy hollandot tanulok.
És ami a legfurcsább, hogy egyáltalán nem volt meglepődve, csak azt kérdezte, hogy mit fogok vele kezdeni.
Ajánlom minden hollandul tanuló ismerősömnek ezt az oldalt, most találtam: Making small talk in Dutch
A következőkben a vonatokról és a lakásokról fogok beszámolni.
Addig is: Doei-doei”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.