A Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. A kelta írek már Krisztus előtt az 5. században is megemlékeztek erről a napról, ugyanis a nyár náluk október 31-ikén ért véget: ez volt a kelta újév. A kelták úgy tartották, hogy ezen a napon a tér és idő szabályai érvényüket vesztik, ezen a napon tér vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg – ez a boszorkányok, szellemek, kísértetek ünnepe. A Haloween jelképe a töklámpás. A hagyomány szerint egy Jack nevű részeges fickó megígértette az ördöggel, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Csakhogy a mennyországba sem fogadták be: lelke a földön ragadt. Az ördög egy széndarabot adott neki, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak, s azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét.
Nem pusztán azért emlékezünk meg erről az ünnepről, mert egyre divatosabb felénk is, hanem azért is, mert nyelvi szakos gimnáziumként az angolszász kultúrkör ünnepeit is ismernünk kell – nem véletlen, hogy nálunk a hagyomány egyik leglelkesebb éltetője Buljovčić Željko angoltanárunk, Lugosi Béla nagy rajongója – annak a Lugosi Bélának, aki gróf Drakula megszemélyesítőjeként vált világhírűvé – és aki karrierjét az azóta lebontott Szabadkai Népszínházban kezdte…
A melléklet képanyagból kiderül, hogyan halloweeneztünk az idén a Kosztolányiban…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.