Budai Ágota: InterNem – Internettel az egyenjogúságért

KMV 2015 – értekező próza kategóriában diákzsüri 2. helyezés

Budai Ágota:

InterNem – Internettel az egyenjogúságért

Mára már igen egyértelművé vált, hogy a média általánosít, és torz képet mutat az életünkről, a valóságról. A legtöbb médium – mint a rádió, tévé, könyvkiadók, játékgyártó cégek stb. – nagyon elavult és kimért módszereket alkalmaznak a közönségük feltérképezésére. Régi demográfiai módszereket használnak és ezáltal a legáltalánosabb címkéket aggatják rájuk. Ezekkel definiálják őket. A médiumok és reklámcégek úgy gondolják, ha egy bizonyos demográfiai csoportba tartozunk, akkor bizonyos mértékben kiszámíthatóak vagyunk – azonos ízlésünk van, azonos dolgokat szeretünk. Ezek az előfeltételezett és kategorizáló sztereotípiák képzik a popkultúra/tömegkultúra alapját. A közösségi oldalak résztvevői is különféle régebbi demográfiai adatok szerint van csoportosítva, amelyeket a média és a nagyobb reklámcégek alakítottak ki, hogy könnyebben megértsék őket.

A hatvanas évek után, amikor a baby boom generáció még fiatal volt, a célközönség a 18-49 éves korosztály volt. Akkor jelent meg a ’mass media’ és csak egyféle adás létezett, az élő televízió. A műsorokat mindig megadott időben sugározták, a nézőknek nem volt lehetőségük saját akaratuk szerint eldönteni, mikor is szeretnék megnézni a kedvenc sorozatukat vagy filmjeiket. Időközben az a generáció már megöregedett, ám a célcsoport nem változott, így egyes tévécsatornák nem is veszik figyelembe az 54 évnél idősebbeket. Mintha nem is léteznének. Idővel (2007 után) létrejöttek olyan oldalak, mint a Hulu vagy a Netflix melyek lehetővé tették azt, hogy bármikor és (szinte) bárhol megnézhessük kedvenc műsorainkat. Ez megváltoztatta az emberek tévénézési szokásait.[1] A régi demográfiai adatok alapján felállított kategóriák már semmit sem érnek, mert az online eszközök segítenek abban, hogy kikerüljük a nemekhez, korhoz, nemzeti hovatartozáshoz kapcsolt általános sztereotípiákat és újradefiniáljuk magunkat. Ugyanakkor különféle csoportokba tömörülhetünk az ízlésünk alapján. Nincs szükségünk a médiára, hogy azt kialakítsa helyettünk. De egyértelmű, hogy a legnagyobb médiumok figyelemmel kísérik ezeket az online közösségeket. Tudják, hogy ők a lesznek a következő fogyasztói társadalom képviselői, meg kell, hogy értsék őket, az igényeiket. Ez viszont problémás, mert még mindig a régi demográfiai módszereket alkalmazzák. Tudjuk, hogy amit az interneten csinálunk, írunk, posztolunk, nem marad titok: különböző cégek és intézmények követik – csakhogy azokból igen nehezen tudják kikövetkeztetni korunkat, nemünket és a havi/évi jövedelmünket. [2] De több információt szereznek arról, hogy mit művelünk online, mit szeretünk és mi érdekel minket. Ezt sokkal könnyebb követni, mint rájönni arra, hogy valójában kik is vagyunk. Bár hátborzongató, hogy valaki(k) folyamatosan ellenőrzik online cselekvésünket, ugyanakkor tisztelni kezdik az ízlésünket, amire eddig még nem volt példa. Ha megfigyeljük, az emberek hogyan csoportosulnak a különféle weboldalakon, egyértelművé válik, hogy nem a kor, nem vagy a fizetés alapján klikkesednek, hanem érdeklődési kör és ízlés szerint. Tulajdonképpen a közös érdeklődés és érték sokkal erősebb kapcsolatot tud teremteni az emberek között, mint a demográfiai felmérések, kategóriák. Jobban érdekel minket, hogy szereted-e Hunter S. Thompson-t vagy Tarr Bélát mint az, hogy hány éves vagy. Felmerülhet az a kérdés: miért fontos tudni, hogy mi szórakoztató az emberek számára? Persze, az egyértelmű, hogy a reklámcégeknek ezt miért kell tudni. De ha meg akarjuk érteni a ’global village’ működését, melynek mindenki részese, fontos megtudni mi az, amiért lelkesednek, mi szórakoztatja, mi érdekli őket, mivel foglalkoznak szabadidejükben.[3]

Felmerül azonban egy érdekesség. A közösségi oldalakat valójában a nők uralják. A felmérések azt mutatják, hogy minden egyes korcsoportban meghaladja a nők száma a férfiakét.[4] Ha a közösségi oldalakon eltöltött időt mérjük, itt is túltesznek a férfiakon, ami óriási kihatással van a régi/hagyományos médiumokra. A kérdés: milyen hatással lesz ez a kultúránkra, és mit jelent ez a nők számára? Ha a közösségi oldalak elnyomják a hagyományos médiát, a nők viszont uralják a közösségi oldalakat, akkor ez azt jelenti, hogy a nők fogják átvenni a globális média felett a hatalmat? Több női karaktert fogunk látni a sorozatokban, képregényekben és filmekben? Lehetséges, hogy a média látószöge feminista irányba fog hajlani?[5]

Nem feltétlenül. Valójában ennek igen kicsi a valószínűsége. 2014-es felmérések alapján a férfiak 63.4%-ban míg a nők csupán 36.1%-ban jelentek meg a képernyőn[6]. Ennek ellenére a médiumok vezetősége sokkal több nőt fog alkalmazni, mert rájönnek, hogy ez fontos az üzletnek, és a nők folytatni fogják a közösségi oldalak feletti dominanciájukat. Ugyanakkor a nők fognak véget vetni a fentebb már említett – agyonklisézett és sztereotipizált – csajos filmeknek. A nők kezében lesz az a felelősség, hogy megváltoztassák a régi demográfiai modell alapján felállított sztereotípiákat, és megtörjék a korlátozó csoportba-sorolást, hogy a latin-amerikaiak bizonyos dolgokat szeretnek, a fiatalok bizonyos dolgokat szeretnek stb. Ez a hozzáállás túl leegyszerűsítő, ezért fognak elrugaszkodni a régi modelltől, mely kor- és nem-központú, és az új, érdeklődési kör szerinti felosztásra fognak összpontosítani. A jövő műsorai ezekre az adatokra, felmérésekre fognak támaszkodni, amelyeket az online közösségek ízléséhez alkalmazkodva fognak alakítani, és amelyeket a nők vezetnek. A világháló úgymond ,,nemtelenítése” mérföldkőnek számítana. Ha a legtöbbet és legtöbbek által használt médium, az internet, amely információval szolgál és szórakoztat egyszerre, eltörli a nemekhez kötődő sztereotípiákat, rövid idő alatt az összes többi médium is átvenné ezt a modellt és végre rögzülne az emberekben, hogy a lányos/fiús – férfias/nőies címkézés valójában nem egyenlő az alsó- vagy felsőbbrendűséggel, hogy nemünk nem határozza meg képességeinket, és nem determinál minket.[7] Ez ugyanakkor azért is rendkívül fontos, mert a műsorok, amiket nézünk, az újságok, amiket olvasunk, nagymértékben alakítják gondolkodásunkat. Nem csak általános témákban, de például átalakíthatják politikai állásfoglalásunkat is.

Ha meg akarjuk érteni a világot és egymást, jó azzal kezdeni, hogy megvizsgáljuk, mi köti le az emberek figyelmét és mi szórakoztatja őket. Ezekből kiindulva eljuthatunk egy olyan világba, ahol a médiát nem az elcsépelt sztereotípiák vezénylik és a feminizmus nem egy ijesztő, agresszív dolognak hangzik.

[1] A fiatalok fogyasztása, tartalomfogyasztása – Tóbi István, PTE KTK 2013 In. Tudománykommunikáció a Z generációnak projekt keretében megjelent tanulmányok http://www.zgeneracio.hu/tanulmanyok [2015.03.2]

[2] Johanna Blakley: Social media and the end of gender – TEDWomen 2010 [2015.02.12]

[3] Johanna Blakley i.m

[4] Business Insider – REVEALED: The Demographic Trends For Every Social Network – 2014.12.12. [2015.03.12]

[5] Johanna Blakley i.m

[6] Women’s Media Center – The Status of Women in the U.S. Media 2014

[7] Chimamanda Ngozi Adichie –We should all be feminist – TEDx talk 2012. [2015.03.12]

Kategória: 2014/2015, Diáktoll Címke: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Archívum