Szögi Klaudia: „Az írás olyan, mint a szószobrászat“

Szögi Klaudia a IV.S osztály végzős tanulója. Az iskolában a neve azért ismert, mert az írásai gyakran jelennek meg, és többször volt már díjazott is. Most, hogy lassan befejezi a gimnáziumot, érdekelt, hogy hogyan élte meg az elmúlt négy évet, és hogyan gondolkodik most.
Mikor kezdtél el írni? Hogy jött az írás?
Azt, hogy honnan jött ez az írás dolog, elég nehéz lenne visszakövetni. Már kiskorom óta szeretem a meséket és a különféle történeteket, úgyhogy adva volt, hogy egyszer én is elkezdek alkotni. Igaz, versenyekre már nem járok, viszont párhavonta meg szoktak jelenni az írásaim az Előretolt Helyőrségben, a Hídban illetve különféle folyóiratokban.
Mi az, ami megfogott az írásban?
Legjobban azt szeretem benne, hogy nagyon összetett. Ez talán furán hangzik annak, aki nem foglalkozik kreatív írással, de sok mindent aktivál az emberben. Ahhoz, hogy felépíts egy novellát, világosan kell látni magát a csekeményt, tehát, hogy mi miből következik, illetve pszichológiai szempontból is ismerni kell az embert. Például, hogy hogy viselkedik bizonyos helyzetekben. Az olyan adatoknak is, amik megjelennek egy novellában, utána kell nézni és ezeket össze kell gyúrni. Ez az egész olyan, mint egy szószobrászat.
Milyen fajta könyveket szoktál olvasni, van kedvenc íród?
Általában a könyvtárba nem konkrét céllal szoktam bemenni. Ha megtetszik egy könyv címe, akkor elolvasom, de alapból a szépirodalmat és a 20. századi amerikai irodalmat szeretem. Folyóiratokból rengeteg van otthon, mert szoktam kapni tiszteletpéldányt, de mindig ott porosodnak az asztalomon, mert nem szoktam olvasni folyóiratokat.
A kedvenc íróm Harper Lee, aki egy 20. századi amerikai író volt. Egy regénye van, a Ne bántsátok a feketerigót!. Ez egy nagyon jó könyv és egy nagyon híres filmet is készítettek belőle. Szeretem még John Steinbeck-et, tőle az Édentől keletre a kedvenc könyvem. Szeretem még Truman Capotet, Ken Kesey-t, Syilvia Plath-t is. Syilvia Plath-ről egyébként itt a suliban hallottam először. Az első magyarórán pont tőle olvastunk egy novellát, és mai napig nagyon szeretem az ő munkásságát.
Az íráson kívül mit szeretsz még csinálni, van valami hobbid?
Az írás szerintem számomra több, mint egy hobbi, habár a négy év alatt nem foglalkoztam vele annyit, mint szerettem volna. Azon kívül szeretek festeni, rajzolni, sorozatot, filmeket nézni. Szeretek kijárni a természetbe. Lényegében szerintem olyan dolgokat szoktam csinálni, amilyet a korombeliek.
Mit gondolsz, a későbbiekben is írással szeretnél foglalkozni, vagy valami más szak felé hajlasz?
A négy év alatt nyilván mindenki azon agyal, hogy milyen szakra menjen tovább, és sok lehetőség megfordul az ember fejében. Ez nálam is nagy kérdés volt. Engem alapjáraton az írás érdekel a legjobban és ezzel is szeretnék foglalkozni, de nagy az érdeklődési köröm. Érdekelnek a társadalomtudományok meg a különféle művészeti ágak. Sajnos kreatív írás szak egyik egyetemen sincs. Sokáig úgy volt, hogy magyar nyelv és irodalmat tanulok, de egyszerűen nem éreztem ebben a vonzást és nem akarok 4-5 évet áldozni olyan szakra, ami nem is érdekel igazán. Végül nem kezdtem el emeltszíntű érettségire készülni magyarból, ami feltétel lett volna, hogyha Magyarországra akarok menni, hanem Újvidékre szerettem volna menni szociológia szakra, szerb nyelven. Viszont rájöttem, hogy ennél kreatívabb irányba szeretnék menni. Ez miatt úgy döntöttem, hogy kihagyok egy évet.
Milyen volt az elmúlt négy év, mit viszel magaddal?
A Kosztolányiban alapból nagyon támogatóak a diákok és a tanárok is, úgyhogy biztos, hogy viszek magammal valamit. Lehet ez egy olyan dolog is, amire talán pár év múlva jövök rá. Fél hónap van a ballagásig és úgy gondolom, most van itt az ideje, hogy gondolkodjak ezen.

Írta: Döme Edina II.S

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük