Stephen King: „Tortúra a színészek, és a nézők számára”

A Stephen King regénye alapján készült Tortúra (eredeti címén: Misery) egy olyan mesterműve a horror történelemnek, aminek a megfilmesítését mindenki tűkön ülve várta. Az 1990-ben bemutatott horror thriller hatalmas sikerrel robbant be a köztudatba, így nem véletlen, hogy egy Oscar-, illetve egy Golden Globe-díjat is sikerült bezsebelnie.

A 90-es évek a „klasszikus horrorfilmek aranykora” volt, köszönhetően az örökös „horror király” Stephen King, amerikai regényíró közreműködésének. A Tortúra is ebben a korban látott napvilágot, de még 30 év elteltével is a legjobbak között van a két főszereplő, James Caan és Kathy Bates alakításának köszönhetően. Utóbbi a forgatás után 1 évvel, 1991-ben sikeresen egy Oscar-, és egy Golden Globe-díj tulajdonosa lett, legjobb női főszereplő kategóriában.

A film két főszereplője Paul Sheldon (James Caan), a sikeres író, és Annie Wilkes (Kathy Bates), a beteges fanatikus karaktere örök klasszikus maradt az utókor számára. A cselekmény felállása egyszerű, a mit sem sejtő áldozat, és a báránybőrbe bújt farkas harcát nézhetjük végig 107 percen keresztül, közben az idegeink az egekben vannak, szurkolva a főhős sikerének, melyet egy esemény újra és újra meggátol, lehet az hirtelen jövő, vagy az előző jelenetben lejátszódott hosszas történéslánc eredménye.

A cselekmény jócskán bővelkedik erőszakosabbnál erőszakosabb jelenetekben, mely nem csak a közönséget, de még magát a színészeket is megviselte. Kathy Bates kis híján szinte teljesen összeomlott a forgatások során. James Caan őszintén mesélt arról, hogy Bates többször sírva fakadt a munkálatok során, a forgatások végére pedig szinte teljesen magába fordult a színésznő. Persze Caan számára sem volt éppenséggel leányálom a Tortúra elkészítése, a színész a jelenetek többségében ágyhoz kötözve látható, a valóságban azonban a forgatási szünetekben sem kelhetett fel, mivel a rendező ezzel akarta jobban átélhetővé tenni számára a szerepet.

Ritkán esik szó arról, hogy mind a könyv, mind pedig a film mennyire megviselte a közönséget, a színészeket, de még magát a történet szerzőjét is, itt pedig pontosan erről van szó. Fontos megemlíteni, hogy Stephen King egy időben súlyos kábítószer problémákkal küzdött, amelyről az író csak sokkal később tudott őszintén beszélni. King a The Paris Review irodalmi magazinnak adott interjúban elárulta, hogy a Tortúra szinte kulcsszerepet játszik életművében, hiszen a történet fő gonosza, Annie Wilkes karaktere számára metaforikus jeltőséggel bír, amely egyenesen a kábítószerekre utal. 

Érdekes, hogy az író, életének legmegterhelőbb éveiben egy olyan történetet alkotott meg, melynek hangulatát az olvasók, illetve a film megjelenésével a nézők is tökéletesen átérezhetik anélkül, hogy tudatában lennének annak, hogy mi is folyt a cselekmény létrejöttének a hátterében. Persze vannak olyan eltérések a filmben, melyek az olvasók számára igencsak szemet szúrnak, mint például, hogy a regényben Annie Wilkes levágja Paul Sheldon lábát bokától lefelé, míg a filmben csak vaskalapáccsal eltöri az író bokáját. A film készítői utólag elárulták, hogy ez a jelenet már túlságosan erőszakos lett volna, illetve a jelenet kivitelezése is nehézkesen ment volna, így megváltoztatták. Talán ez az egyetlen olyan eltérés, melyen egy-két olvasó felháborodhat, persze akik nem ismerik az eredeti sztorit, azoknak semmi kifogásuk nem lehet a filmmel szemben. A Tortúra sikeressége világméretű, olyannyira, hogy a filmet indiaiak is feldolgozták 2003-ban, és Julie Ganapathi címmel került a mozikba. Ezenkívül pedig 2012-ben egy színdarab is készült a regényből, Bruce Willis és Laurie Metcalf főszereplésével. 

film izgalmas és idegtépő egyszerre. A mentális nyomása könnyen érezhető, melyet a film nem rest adagolni jelenetről-jelenetre. A színészek munkája, főként Kathy Bates munkája kiemelkedő, hiszen tökéletesen képesek átadni a film hangulatát, így a nézők is beleélhetik magukat a cselekménybe. A jelenetek jól megtervezettek, a háttérzene és egyéb hangeffektek pedig még inkább élethűvé varázsolják a közönség számára. 

Összességében egy jól megrendezett horror thrillerről beszélünk, melyben erős drámai jelenetek játszódnak le a remek színészek által. Röviden egy 107 perces remekmű, mely alatt a filmnéző fogcsikorgatva, tágra nyitott szemekkel fogja végignézni az összes jelenetet, végig a főhős megmenekülésében reménykedve. 

– Írta: Györe Flóra, II.s


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük