Egy kutya négy élete

Az Egy kutya négy élete című regény nagy kedvencem lett, amit a film trailerje miatt kezdem el olvasni. Ezért most kicsit nehéz a könyv rajongójaként beszélni a filmről, mert maga a film nem volt rossz, de eléggé eltért a könyvtől. Olyan változtatásokat eszközöltek, amiktől nagyon más let a film, mint a regény. Nem mondom, hogy rossz a film, de egy kicsit csalódtam.

A könyvben azt szerettem, hogy a kutya összes élete számított. Mindegyikből elnyert olyan tapasztalatokat, amiket a következő életeiben használni tudott. Például a legelső életében megtanulta hogyan kell kóborkutyaként élni, ételt szerezni, és távol maradni az emberektől. Ez segítette őt abban, hogy a negyedik életében eljuthasson Ethan-hez. És még egy csomó ilyen példát lehetne mondani. Persze megértem, hogy miért is Ethan-re akartak koncentrálni, csak valahogy elveszett a lényege, ami az lenne, hogy egyik élete sem volt felesleges. Ha a filmet magában nézem, akkor azt kell mondanom, hogy rendben van, aranyosak voltak a kis/nagy kutyák, jók voltak a poénok és rengeteg vicces jelenetet kaptunk. De azért szerettem a komolyabb jeleneteket is. Ami viszont még pozitív, hogy Ethan sokkal szimpatikusabbnak tűnt a filmben. Láthattuk őt gyerekként, fiatal kamaszként és felnőttként is, és mindhárom szakaszában nagyon jól be lettek mutatva a problémái. Leginkább a fiatal Ethant szerettem, aki képes volt megvédeni az anyját, átélte az első szerelmét, és élete legnagyobb csalódását.

Írta: Bulyovcsity Anna, II.s


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük